Zsoltárok könyve
35. zsoltár
1. vers
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2. vers
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3. vers
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4. vers
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5. vers
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6. vers
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7. vers
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8. vers
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9. vers
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10. vers
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11. vers
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12. vers
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13. vers
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14. vers
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15. vers
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak.
16. vers
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17. vers
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18. vers
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19. vers
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20. vers
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21. vers
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22. vers
Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23. vers
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24. vers
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25. vers
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26. vers
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27. vers
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28. vers
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
Könyvek
