Zsoltárok könyve
90. zsoltár
1. vers
Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
2. vers
Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
3. vers
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
4. vers
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
5. vers
Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
6. vers
Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
7. vers
Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
8. vers
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
9. vers
Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
10. vers
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
11. vers
Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
12. vers
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
13. vers
Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
14. vers
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
15. vers
Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
16. vers
Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
17. vers
És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
Könyvek
