Zsoltárok könyve
57. zsoltár
1. vers
Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.
2. vers
Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
3. vers
A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
4. vers
Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
5. vers
Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem, emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
6. vers
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
7. vers
Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
8. vers
Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9. vers
Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
10. vers
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
11. vers
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
12. vers
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
Könyvek
