Zsoltárok könyve
44. zsoltár
1. vers
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
2. vers
Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
3. vers
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
4. vers
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
5. vers
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
6. vers
Általad verjuk le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
7. vers
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
8. vers
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
9. vers
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
10. vers
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
11. vers
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
12. vers
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
13. vers
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
14. vers
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
15. vers
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
16. vers
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
17. vers
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18. vers
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
19. vers
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
20. vers
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
21. vers
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
22. vers
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
23. vers
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
24. vers
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
25. vers
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
26. vers
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
27. vers
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Könyvek
