Zsoltárok könyve
Salmo 22
verso 1
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
verso 2
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
verso 3
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
verso 4
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
verso 5
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
verso 6
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
verso 7
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
verso 8
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
verso 9
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
verso 10
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
verso 11
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
verso 12
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
verso 13
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
verso 14
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
verso 15
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
verso 16
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
verso 17
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
verso 18
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
verso 19
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
verso 20
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
verso 21
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
verso 22
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
verso 23
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
verso 24
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
verso 25
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
verso 26
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
verso 27
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
verso 28
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
verso 29
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
verso 30
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
verso 31
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
verso 32
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Libros
