Zsoltárok könyve
Salmo 107
verso 1
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
verso 2
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
verso 3
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
verso 4
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
verso 5
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
verso 6
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
verso 7
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
verso 8
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
verso 9
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
verso 10
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
verso 11
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
verso 12
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
verso 13
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
verso 14
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
verso 15
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
verso 16
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
verso 17
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
verso 18
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
verso 19
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
verso 20
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
verso 21
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
verso 22
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
verso 23
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
verso 24
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
verso 25
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
verso 26
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
verso 27
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
verso 28
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
verso 29
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
verso 30
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
verso 31
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
verso 32
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
verso 33
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
verso 34
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
verso 35
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
verso 36
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
verso 37
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
verso 38
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
verso 39
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
verso 40
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
verso 41
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
verso 42
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
verso 43
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
Libros
