Zsoltárok könyve

Psalm 73


Chapters:


verse #1

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.


verse #2

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.


verse #3

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.


verse #4

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.


verse #5

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.


verse #6

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.


verse #7

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.


verse #8

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.


verse #9

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.


verse #10

Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;


verse #11

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?


verse #12

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!


verse #13

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;


verse #14

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!


verse #15

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.


verse #16

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.


verse #17

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.


verse #18

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.


verse #19

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.


verse #20

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.


verse #21

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:


verse #22

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.


verse #23

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.


verse #24

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.


verse #25

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!


verse #26

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!


verse #27

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.


verse #28

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

Chapters:


Books