Zsoltárok könyve

Psalm 104


Chapters:


verse #1

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!


verse #2

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;


verse #3

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;


verse #4

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.


verse #5

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.


verse #6

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.


verse #7

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.


verse #8

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.


verse #9

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.


verse #10

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;


verse #11

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.


verse #12

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.


verse #13

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.


verse #14

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,


verse #15

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.


verse #16

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;


verse #17

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.


verse #18

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.


verse #19

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.


verse #20

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;


verse #21

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.


verse #22

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;


verse #23

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.


verse #24

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.


verse #25

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.


verse #26

Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.


verse #27

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.


verse #28

Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.


verse #29

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.


verse #30

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.


verse #31

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;


verse #32

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.


verse #33

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!


verse #34

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;


verse #35

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

Chapters:


Books