Zsoltárok könyve

Psalm 10

Chapters:

… 8 9 10 11 12 … ⇤ ← 10 → ⇥

verse #1

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

verse #2

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

verse #3

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

verse #4

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

verse #5

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

verse #6

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.

verse #7

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

verse #8

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

verse #9

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

verse #10

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

verse #11

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

verse #12

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

verse #13

Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.

verse #14

Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

verse #15

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

verse #16

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

verse #17

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

verse #18

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.