Zsoltárok könyve

Psalm 102


Chapters:


verse #1

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.


verse #2

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!


verse #3

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!


verse #4

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.


verse #5

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.


verse #6

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.


verse #7

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.


verse #8

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.


verse #9

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.


verse #10

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,


verse #11

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.


verse #12

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.


verse #13

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.


verse #14

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.


verse #15

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.


verse #16

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;


verse #17

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.


verse #18

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.


verse #19

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.


verse #20

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.


verse #21

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.


verse #22

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.


verse #23

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.


verse #24

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.


verse #25

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.


verse #26

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.


verse #27

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.


verse #28

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.


verse #29

A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.

Chapters:


Books