A Zsoltárok könyve

Chapters:

… 90 91 92 93 94 …   ⇤ ← 92 → ⇥

verse #1

Zsoltár. Ének szombatnapra.

verse #2

Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,

→ Zsolt 147,1

verse #3

hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel

verse #4

tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!

verse #5

Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok.

verse #6

Mily nagyok alkotásaid, Uram! Igen mélyek gondolataid!

→ Zsolt 104,24; Ézs 55,9; Róm 11,33

verse #7

Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.

verse #8

Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.

verse #9

De te, Uram, magasztos vagy örökké!

verse #10

Mert ellenségeid, Uram, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.

verse #11

De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.

→ Zsolt 23,5

verse #12

Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.

verse #14

Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.

verse #15

Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,

verse #16

és hirdetik: Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150