A Zsoltárok könyve
Salmo 92
Isten igazságának dicsérete
verso 1
Zsoltár. Ének szombatnapra.
verso 2
Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,
→
Zsolt 147,1
verso 3
hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel
verso 4
tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
verso 5
Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok.
verso 7
Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.
verso 8
Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.
verso 9
De te, Uram, magasztos vagy örökké!
verso 10
Mert ellenségeid, Uram, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.
verso 11
De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem.
→
Zsolt 23,5
verso 12
Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.
verso 13
Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.
verso 14
Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.
verso 15
Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,
verso 16
és hirdetik: Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!
Libros
