Psalm 88
Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye.
Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal.
Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!
A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi.
A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből.
A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe.
Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.)
Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,
szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, Uram, mindennap, kitártam feléd kezemet.
Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)
Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?
Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?
De én hozzád fohászkodom, Uram, már reggel hozzád száll imádságom.
Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el orcádat előlem?
Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.
Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.
Körülvesznek mindennap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.
Elszakítottad tőlem jó barátaimat, már csak a sötétség ismer engem.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150