Psalm 18
A karmesternek: Dávidé, az Úr szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úrnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az Úr.
Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem!
Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám.
Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.
Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant.
A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket.
Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal.
Dörgött az Úr az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal.
Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki.
Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, Uram, haragod szelének fúvásától.
Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.
Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom.
Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül.
Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.
Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.
Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, kezem tisztasága szerint, amit jól lát.
A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.
Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe.
Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.
Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
Van-e Isten az Úron kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül?
Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.
Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.
Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim.
Üldözöm és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.
Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak.
Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.
Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam.
Kiáltoznak, de nincs szabadító, az Úrhoz kiáltanak, de nem válaszol.
Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát.
Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm.
mert elepedtek az idegenek, és reszketve bújnak elő rejtekükből.
Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem!
Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám.
Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól.
mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150