Lukács evangéliuma

chapter 14


Chapters:


Jézus meggyógyít egy vízkórost szombaton


verse #1

Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt.

Lk 11,37


verse #2

Íme, ott egy vízkóros ember került elébe.


verse #3

Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?

Mk 3,4


verse #4

De ők hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta.


verse #5

Hozzájuk pedig így szólt: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, vajon nem húzza-e ki azonnal?


verse #6

Nem tudtak erre mit felelni.


A főhelyek válogatása


verse #7

Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor látta, hogyan válogatják a főhelyeket:

Mt 23,6


verse #8

Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott.


verse #9

És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyed! – akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni.


verse #10

Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt.


verse #11

Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.


Vendéglátás viszonzás nélkül


verse #12

Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged.


verse #13

Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,

Ézs 58,7


verse #14

és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.


A nagy vacsora


verse #15

Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége.


verse #16

Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg.


verse #17

A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van!


verse #18

De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!


verse #19

A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem!


verse #20

Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek.


verse #21

Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!


verse #22

A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.


verse #23

Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.


verse #24

Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.


Önmegtagadás és kereszthordozás


verse #25

Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt:


verse #26

Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom.


verse #27

Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.


A toronyépítés, a hadba vonulás, a megízetlenült só


verse #28

Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?


verse #29

Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja,


verse #30

és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.


verse #31

Vagy ha egy király elmegy, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül le előbb, és nem tart tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene?


verse #32

Mert ha nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket.


verse #33

Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom.


verse #34

Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni?


verse #35

Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!

Chapters:


Books