Lukács evangéliuma
capítulo 14
Jézus meggyógyít egy vízkórost szombaton
verso 1
Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt.
→
Lk 11,37
verso 2
Íme, ott egy vízkóros ember került elébe.
verso 3
Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
→
Mk 3,4
verso 4
De ők hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta.
verso 5
Hozzájuk pedig így szólt: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, vajon nem húzza-e ki azonnal?
verso 6
Nem tudtak erre mit felelni.
A főhelyek válogatása
verso 7
Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor látta, hogyan válogatják a főhelyeket:
→
Mt 23,6
verso 8
Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott.
verso 9
És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyed! – akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni.
verso 10
Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt.
verso 11
Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
Vendéglátás viszonzás nélkül
verso 12
Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged.
verso 13
Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,
→
Ézs 58,7
verso 14
és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
A nagy vacsora
verso 15
Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége.
verso 16
Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg.
verso 17
A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van!
verso 18
De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!
verso 19
A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem!
verso 20
Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek.
verso 21
Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!
verso 22
A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.
verso 23
Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.
verso 24
Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.
Önmegtagadás és kereszthordozás
verso 25
Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt:
verso 26
Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom.
verso 27
Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.
A toronyépítés, a hadba vonulás, a megízetlenült só
verso 28
Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?
verso 29
Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja,
verso 30
és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.
verso 31
Vagy ha egy király elmegy, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül le előbb, és nem tart tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene?
verso 32
Mert ha nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket.
verso 33
Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom.
verso 34
Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni?
verso 35
Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!
Libros
