Lukács evangéliuma
capítulo 19
Zákeus
verso 1
Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta.
verso 2
Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.
verso 3
Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.
verso 4
Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
verso 5
Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.
verso 6
Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta.
verso 7
Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg.
verso 8
Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak.
→
2Móz 22,24
verso 9
Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.
verso 10
Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.
→
Ez 34,16
A minák
verso 11
Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa.
→
Lk 17,20;
ApCsel 1,6
verso 12
Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza.
verso 13
Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.
verso 14
Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.
verso 15
Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett.
verso 16
Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert.
verso 17
Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött!
verso 18
Aztán jött a második, és jelentette: Uram, a minád öt minát nyert.
verso 19
Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon!
verso 20
Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem.
verso 21
Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el.
verso 22
Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el?
verso 23
Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg?
verso 24
Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!
verso 25
Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van!
verso 26
De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.
→
Lk 8,18;
Mt 13,12;
Mk 4,25
verso 27
Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.
Jézus bevonul Jeruzsálembe
verso 28
Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé.
verso 29
Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
verso 30
Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide!
verso 31
Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá.
verso 32
Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik.
verso 33
Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót?
verso 34
Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá.
verso 35
Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust.
verso 36
Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat.
→
2Kir 9,13
verso 37
Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
verso 39
A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat!
verso 40
De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
→
Hab 2,11
Jézus siratja Jeruzsálemet
verso 41
Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,
verso 42
és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.
verso 44
földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.
Jézus megtisztítja a templomot
verso 45
Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat,
verso 46
ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
→
Ézs 56,7;
Jer 7,11
verso 47
Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt,
verso 48
de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.
Libros
