Lukács evangéliuma
19. fejezet
Zákeus
1. vers
Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta.
2. vers
Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.
3. vers
Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.
4. vers
Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
5. vers
Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.
6. vers
Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta.
7. vers
Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg.
8. vers
Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak.
→
2Móz 22,24
9. vers
Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10. vers
Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.
→
Ez 34,16
A minák
11. vers
Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa.
→
Lk 17,20;
ApCsel 1,6
12. vers
Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza.
13. vers
Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.
14. vers
Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.
15. vers
Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett.
16. vers
Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert.
17. vers
Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött!
18. vers
Aztán jött a második, és jelentette: Uram, a minád öt minát nyert.
19. vers
Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon!
20. vers
Jött a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem.
21. vers
Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el.
22. vers
Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el?
23. vers
Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg?
24. vers
Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!
25. vers
Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van!
26. vers
De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.
→
Lk 8,18;
Mt 13,12;
Mk 4,25
27. vers
Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.
Jézus bevonul Jeruzsálembe
28. vers
Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé.
29. vers
Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
30. vers
Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide!
31. vers
Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá.
32. vers
Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik.
33. vers
Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót?
34. vers
Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá.
35. vers
Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust.
36. vers
Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat.
→
2Kir 9,13
37. vers
Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
39. vers
A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat!
40. vers
De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
→
Hab 2,11
Jézus siratja Jeruzsálemet
41. vers
Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,
42. vers
és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.
44. vers
földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.
Jézus megtisztítja a templomot
45. vers
Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat,
46. vers
ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
→
Ézs 56,7;
Jer 7,11
47. vers
Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt,
48. vers
de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.
Könyvek
