Márk evangéliuma
4. fejezet
A magvető
1. vers
Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren maradt; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.
2. vers
Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:
3. vers
Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,
4. vers
és történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.
5. vers
Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;
6. vers
amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7. vers
Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.
8. vers
A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.
9. vers
Majd hozzátette: Akinek van füle a hallásra, hallja!
10. vers
Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.
11. vers
Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik,
12. vers
hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.
→
Ézs 6,9
13. vers
Azután így szólt hozzájuk: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?
15. vers
Az útfélre esett mag: azok, akiknek hirdettetik az ige, de amikor hallgatják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.
16. vers
A köves helyre vetett mag: azok, akik amikor hallgatják az igét, azonnal örömmel fogadják azt,
17. vers
de nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak.
18. vers
Megint más a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik meghallják az igét,
19. vers
de e világ gondja, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása benövi és megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.
20. vers
A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.
A lámpás és a mérték
21. vers
Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?
22. vers
Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.
23. vers
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
24. vers
Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.
25. vers
Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
A magától növekedő vetés
26. vers
Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe,
27. vers
azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan.
→
Jak 5,7
28. vers
Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.
A mustármag
30. vers
Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?
31. vers
Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,
32. vers
miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.
→
Dán 4,9;
Ez 17,23;
Ez 31,6
33. vers
Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.
34. vers
Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.
Jézus lecsendesíti a tengert
35. vers
Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra!
36. vers
Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt.
37. vers
Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.
38. vers
Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
39. vers
Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.
40. vers
Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?
41. vers
Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?
Könyvek
