Lukács evangéliuma

17. fejezet


Fejezetek:


Botránkozás és botránkoztatás


1. vers

Jézus így szólt a tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.


2. vers

Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson e kicsinyek közül.


A megbocsátás


3. vers

Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened a testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki!


4. vers

És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki!


A mustármagnyi hit


5. vers

Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket!


6. vers

Az Úr ezt válaszolta: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek.


A szolga jutalma


7. vers

Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz!


8. vers

Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!


9. vers

Vajon megköszöni annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki?


10. vers

Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.


Tíz leprás meggyógyítása


11. vers

Amikor Jézus úton volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.


12. vers

Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak,

3Móz 13,45


13. vers

és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!


14. vers

Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak.

3Móz 13,49


15. vers

Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.


16. vers

Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.


17. vers

Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?


18. vers

Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?


19. vers

És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.


Isten országa és az Emberfia eljövetele


20. vers

Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná.

Jn 3,3


21. vers

Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van!


22. vers

A tanítványoknak pedig ezt mondta: Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.


23. vers

Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van – ne menjetek oda, és ne fussatok utána!


24. vers

Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján.


25. vers

Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.


26. vers

És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is:


27. vers

ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit.

1Móz 7,7


28. vers

Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek;

1Móz 18,20; 1Móz 19,24


29. vers

de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit.


30. vers

Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.


31. vers

Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza!


32. vers

Emlékezzetek Lót feleségére!


33. vers

Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.


34. vers

Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik.


35. vers

Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik.


36. vers

Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.


37. vers

Azok pedig ezt kérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig így felelt: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is.

Fejezetek:


Könyvek