Lukács evangéliuma

capítulo 12


Capítulos:


Bátorítás vallástételre


verso 1

Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak a tanítványaihoz: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!


verso 2

Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.


verso 3

Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.


verso 4

Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak.


verso 5

Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek: tőle féljetek!


verso 6

Ugye, öt verebet adnak két fillérért, de Isten egyről sem feledkezik meg közülük.


verso 7

Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!

Lk 21,18


verso 8

Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.


verso 9

Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.


verso 10

Ha valaki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg.

Mt 12,31; Mk 3,28


verso 11

Amikor a zsinagógákba, a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok,

Lk 21,14; Mt 10,19; Mk 13,11


verso 12

mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell.


A bolond gazdag


verso 13

A sokaságból így szólt hozzá valaki: Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!


verso 14

De ő így válaszolt: Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy megosszam az örökséget?


verso 15

Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.

1Tim 6,7


verso 16

Aztán példázatot mondott nekik: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje.


verso 17

Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet.


verso 18

Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat,


verso 19

és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!


verso 20

Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?


verso 21

Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.

1Tim 6,17


Isten gondviselése


verso 22

Tanítványaihoz pedig így szólt: Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek,


verso 23

mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.


verso 24

Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!


verso 25

De aggódásával ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?


verso 26

Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt?


verso 27

Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.


verso 28

Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!


verso 29

Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok!


verso 30

Mert ilyesmikért a világ pogányai törik magukat, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.


verso 31

Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek.


verso 32

Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!


Az igazi kincs


verso 33

Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg.

Lk 16,9; Lk 18,22


verso 34

Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.


Intés vigyázásra


verso 35

Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.

1Pt 1,13


verso 36

Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.

Mt 25,1


verso 37

Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.

Jn 13,4


verso 38

És ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!


verso 39

Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába.


verso 40

Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!

Lk 21,34


Az okos és a gonosz szolga


verso 41

Péter ekkor megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?


verso 42

Az Úr így válaszolt: Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr a szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket?


verso 43

Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik!


verso 44

Bizony mondom nektek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt.

Mt 25,21


verso 45

Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram – és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni;


verso 46

azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja.


verso 47

Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap;

Jak 4,17


verso 48

aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.


Meghasonlás az evangélium miatt


verso 49

Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!


verso 50

Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy!


verso 51

Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást.


verso 52

Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy családban, meghasonlik három a kettővel, és kettő a hárommal.


verso 53

Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával.

Mik 7,6


Az idők jelei


verso 54

Azután szólt a sokasághoz is: Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön, és úgy lesz.


verso 55

Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön, és úgy lesz.


verso 56

Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?


Megbékélés útközben


verso 57

De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi a helyes?


verso 58

Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen téged.


verso 59

Mondom neked, nem jössz ki onnan addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.

Capítulos:


Libros