Pál második levele a korinthusiakhoz

chapter 3


Chapters:


Pál ajánlólevele: a korinthusi gyülekezet


verse #1

Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?


verse #2

A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.


verse #3

Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.

2Móz 24,12; Jer 31,33; Ez 11,19; Ez 36,26


Az ó és az új szövetség szolgálatának dicsősége


verse #4

Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt.


verse #5

Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van.


verse #6

Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.

Jer 31,31


verse #7

Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,

2Móz 34,29


verse #8

hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?


verse #9

Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!


verse #10

Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt.


verse #11

Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.


verse #12

Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk,


verse #13

és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét.

2Móz 34,34


verse #14

De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.


verse #15

Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.


verse #16

De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.


verse #17

Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.


verse #18

Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

1Jn 3,2; Jel 21,23

Chapters:


Books