Pál második levele a korinthusiakhoz
3. fejezet
Pál ajánlólevele: a korinthusi gyülekezet
1. vers
Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?
2. vers
A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.
3. vers
Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.
→
2Móz 24,12;
Jer 31,33;
Ez 11,19;
Ez 36,26
Az ó és az új szövetség szolgálatának dicsősége
4. vers
Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt.
5. vers
Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van.
6. vers
Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
→
Jer 31,31
7. vers
Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,
→
2Móz 34,29
8. vers
hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?
9. vers
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!
10. vers
Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt.
11. vers
Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.
12. vers
Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk,
13. vers
és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét.
→
2Móz 34,34
14. vers
De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.
15. vers
Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.
16. vers
De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.
17. vers
Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
18. vers
Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.
→
1Jn 3,2;
Jel 21,23
Könyvek
