Pál második levele a korinthusiakhoz

11. fejezet

Fejezetek:

Pál önzetlensége és az álapostolok hamissága

Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is!

Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé.

→ 5Móz 4,24

3. vers

Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.

4. vers

Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.

5. vers

Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.

6. vers

Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek.

7. vers

Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát?

8. vers

Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra.

→ Fil 4,15

9. vers

Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek.

10. vers

Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni.

11. vers

Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!

12. vers

De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi.

13. vers

Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.

14. vers

Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.

15. vers

Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.

Pál szenvedéseivel dicsekszik

16. vers

Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.

17. vers

Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével.

18. vers

Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok.

19. vers

Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket:

20. vers

mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket.

21. vers

Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk.
De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is.

22. vers

Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is.

→ Fil 3,4

23. vers

Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben.

24. vers

Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést,

→ 5Móz 25,3; ApCsel 16,22

25. vers

háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain.

26. vers

Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között,

27. vers

fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

28. vers

Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.

29. vers

Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is?

30. vers

Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni.

31. vers

Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok.

32. vers

Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem.