Pál második levele a korinthusiakhoz

capítulo 11

Capítulos:

Pál önzetlensége és az álapostolok hamissága

Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is!

Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé.

→ 5Móz 4,24

verso 3

Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.

verso 4

Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.

verso 5

Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.

verso 6

Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek.

verso 7

Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát?

verso 8

Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra.

→ Fil 4,15

verso 9

Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek.

verso 10

Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni.

verso 11

Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!

verso 12

De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi.

verso 13

Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.

verso 14

Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.

verso 15

Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.

Pál szenvedéseivel dicsekszik

verso 16

Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.

verso 17

Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével.

verso 18

Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok.

verso 19

Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket:

verso 20

mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket.

verso 21

Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk.
De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is.

verso 22

Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is.

→ Fil 3,4

verso 23

Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben.

verso 24

Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést,

→ 5Móz 25,3; ApCsel 16,22

verso 25

háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain.

verso 26

Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között,

verso 27

fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

verso 28

Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.

verso 29

Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is?

verso 30

Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni.

verso 31

Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok.

verso 32

Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem.