Pál második levele a korinthusiakhoz

2. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.


2. vers

Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok?


3. vers

Azért is írtam erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.


4. vers

Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok.


Pál megszomorítójának bűnbánata


5. vers

Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is.


6. vers

Elég az ilyennek az a büntetés, amelyet a többség mért rá.


7. vers

Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságosan nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet.


8. vers

Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.


9. vers

Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e.


10. vers

Akinek pedig ti megbocsátotok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán.


11. vers

Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.


Pál Tróászban és Makedóniában


12. vers

Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem,

ApCsel 14,27; 1Kor 16,9


13. vers

nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Makedóniába.


14. vers

De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.


15. vers

Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között:


16. vers

ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?


17. vers

Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztusban.

Fejezetek:


Könyvek