Az apostolok cselekedetei
14. fejezet
Ikóniumban
1. vers
Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.
2. vers
De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen.
3. vers
Mégis hosszabb időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez.
4. vers
A város népe meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak.
5. vers
Amikor a pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket,
6. vers
ők ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre,
7. vers
és ott hirdették az evangéliumot.
Pál meggyógyít egy sántát Lisztrában
8. vers
Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni.
9. vers
Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon.
10. vers
Ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.
11. vers
Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!
12. vers
Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő.
13. vers
Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik.
14. vers
Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak,
15. vers
és így kiáltottak: Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonlóan emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.
→
Zsolt 147,20
16. vers
Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon,
17. vers
bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet.
→
Jer 5,24
18. vers
Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik.
Pált megkövezik, de életben marad
19. vers
Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték.
→
2Kor 11,25
20. vers
De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe.
Pál és Barnabás visszatér a szíriai Antiókhiába
21. vers
Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába.
23. vers
Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek.
24. vers
Azután Piszidián áthaladva eljutottak Pamfíliába,
25. vers
hirdették az igét Pergében, és lementek Attáliába.
26. vers
Innen Antiókhiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva indították el őket a most elvégzett munkára.
27. vers
Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre.
28. vers
Azután hosszabb időt töltöttek ott a tanítványokkal.
Könyvek
