Sámuel első könyve

chapter 8


Chapters:


Izráel királyt kíván


verse #1

Amikor megöregedett Sámuel, a fiait tette Izráel bíráivá.


verse #2

Elsőszülött fiának Jóél volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak.

1Krón 6,13


verse #3

Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot.

2Móz 23,6; 5Móz 16,19


verse #4

Összegyűltek azért Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.


verse #5

Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!

5Móz 17,14; Hós 13,10; ApCsel 13,21


verse #6

Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Sámuel az Úrhoz.


verse #7

Az Úr pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindabban, amit mondanak! Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk.

2Móz 15,18; Zsolt 24,1; Zsolt 47,3; Zsolt 74,12; Zsolt 93,1; Zsolt 97,1; Zsolt 99,1; Ézs 6,5


verse #8

Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem cselekedtek, mióta fölhoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és más isteneknek szolgáltak.


verse #9

Hallgass tehát a szavukra, de szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király joga, aki uralkodni fog felettük.


verse #10

Ekkor Sámuel elmondta az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle.


verse #11

Ez lesz a királynak a joga – mondta –, aki uralkodni fog fölöttetek: Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és ők futnak majd harci kocsija előtt.


verse #12

Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését.


verse #13

Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek.


verse #14

Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajligeteiteket elveszi, és udvari embereinek adja.


verse #15

Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és hivatalnokainak meg udvari embereinek adja.


verse #16

Szolgáitokat és szolgálóleányaitokat, legkiválóbb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük.


verse #17

Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek.


verse #18

Akkor majd segítségért kiáltotok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor nem fog válaszolni nektek az Úr.


verse #19

A nép azonban nem akart Sámuelre hallgatni. Ezt mondták: Nem! Legyen csak király fölöttünk!


verse #20

Olyanok akarunk lenni, mint az összes többi nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat!


verse #21

Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az Úrnak.


verse #22

Az Úr pedig így felelt Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt! Sámuel ezt mondta az izráelieknek: Menjen mindenki a maga városába!

Chapters:


Books