A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
20. fejezet
1. vers
A következő szavakat mind az Isten szólta. Így szólott:
2. vers
Én Jahve vagyok, a te Istened, aki téged Egyiptom földéről, a szolgák házából kihoztalak!
3. vers
Rajtam kívül más istened ne legyen!
4. vers
Ne csinálj magadnak bálványképet, semmi olyan alakot, ami fent az égben, alant a földön, vagy a föld alatt a vizekben van!
5. vers
Ne borulj le előttük, ne szolgáld őket, mert Én, Jahve vagyok a te Istened, féltékeny Isten, ki azoknak a fiain keresem meg az atyák bűnének tartozását, akik Engem gyűlölnek;
6. vers
de ezer íziglen kegyelmet gyakorlok azokon, akik Engem szeretnek.
7. vers
Hiában nyelvedre ne vedd Istenednek, Jahvénak Nevét, mert Jahve nem fogja büntetlenül hagyni azt, aki az Ő nevét hiában ajkára veszi.
8. vers
Megemlékezzél arról, hogy meg kell szentelned a szünet (szombat) napját!
9. vers
Hat napon szolgálj és végezd minden tennivalódat;
10. vers
de a hetedik nap Istenednek, Jahvénak szünnapja; semmi tennivalódat akkor ne végezd, se te, se fiad, se leányod, se rabszolgád, se rabszolgálód, se barmod, se vendéged, aki kapuidon belül van!
11. vers
Mert hat napon készítette Jahve is az eget, a földet, a tengert s mindent ami bennök van; a hetedik napon pedig megnyugodott. Ezért Jahve megáldotta a szünet napját és megszentelte azt.
12. vers
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig tartsanak napjaid e talajon és ezt Istened, Jahve készül neked megadni.
16. vers
Felebarátod ellen ne tégy hazug tanuságot!
17. vers
Ne kívánkozzál felebarátod házára! Ne kívánkozzál felebarátod feleségére, rabszolgájára, szolgálójára, ökrére, szamarára és semmire, ami felebarátodé!
18. vers
Az egész nép észlelte a dörgéseket, a lobogó tüzeket, a kürtszót és a füstölgő hegyet. Amikor észlelték, imbolyongtak és messzire állottak,
19. vers
majd azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk s mi, meghallgatjuk; de ne beszéljen velünk az Isten, hogy meg ne haljunk!
20. vers
Ekkor Mózes szólt a néphez: Ne féljetek! Mert csak azért jött el az Isten, hogy próbára tegyen titeket s azért, hogy az Ő félelme legyen orcátokon, hogy ne vétkezzetek.
21. vers
Míg a nép távol állott, Mózes közellépett ahhoz a sűrű ködhöz, amelyben az Isten volt.
22. vers
Jahve megszólította Mózest: Így szólj Izráel fiaihoz: Észleltétek, hogy az égből beszéltem veletek.
23. vers
Semmit se készítsetek Én mellém! Ezüst isteneket, arany isteneket ne készítsetek magatoknak!
24. vers
A talajból készíts oltárt Nekem; azon öld le Nekem égő áldozataidat, hálaáldozataidat, juhaidat, barmaidat. Minden helyre, amelyen emlékezetbe hozom Nevemet, elmegyek hozzád és megáldalak téged!
25. vers
Ha pedig kőoltárt építesz Nekem, ne faragottan kövekből építsd! Amikor vésődet rájuk emeled megszentségteleníted őket.
26. vers
Lépcsőn se menj föl az oltárhoz, hogy szégyened le ne lepleződjék rajta!
Könyvek
