A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
8. fejezet
1. vers
– Mondd Áronnak – szólt Jahve Mózeshez – Nyújtsd ki kezedet botoddal a folyókra, a folyamokra, a mocsarakra és hozz föl békákat Egyiptom földére!
2. vers
Áron kinyújtotta karját Egyiptom vizeire, fölhozta rá a békákat és azok elborították Egyiptom földét.
3. vers
Titkos tudományukkal így cselekedtek az írástudók is, békákat hoztak fel Egyiptom földére.
4. vers
A faraó hivatta Mózest és Áront és így szólt: Imádkozzatok Jahvéhoz, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat s akkor elbocsátom a népet, hadd áldozzanak Jahvénak!
5. vers
Mózes ezt mondta a faraónak: Mondd meg világosan nekem, mikorra imádkozzam érted, szolgáidért és népedért, hogy a békák kiírtassanak rólad és házadról és csak a folyamban maradjanak meg!
6. vers
A faraó azt felelte: Holnapra! – Szavad szerint lesz, hogy megtudd, hogy nincs más, csak a mi Istenünk, Jahve! – mondotta Mózes.
7. vers
– El fognak távozni a békák rólad, házadról, szolgáidról és népedről, csak a folyamban maradnak meg.
8. vers
Mózes és Áron kimentek a faraótól; Mózes Jahvéhoz kiáltott a békák dolgában, melyeket a faraóra küldött.
9. vers
Jahve Mózes szava szerint cselekedett s a békák kihaltak a házakból, az udvarokról és a mezőkről.
10. vers
Helyenkint halmokba gyűjtötték őket össze és megbüdösödött a föld.
11. vers
Mikor a faraó látta, hogy könnyebbedés állt be, megnehezítette szívét és nem hallgatott rájuk, ahogy Jahve megmondta.
12. vers
Ekkor Jahve így szólt Mózeshez: Mondd meg Áronnak: Nyújtsd ki botodat és verd meg a föld porát! A por moszkitókká lesz Egyiptom egész földén.
13. vers
Úgy is cselekedtek: Áron kinyújtotta kezét a bottal, megverte a föld porát s moszkitóraj lepett meg embert és barmot; Egyiptom egész földén a föld minden pora moszkitókká lett.
14. vers
De úgy tettek titkos tudományukkal az írástudók is, hogy moszkitókat hozhassanak elő, de nem voltak rá képesek. A moszkitóraj rajta volt emberen, állaton.
15. vers
Erre az írástudók azt mondták a faraónak: Ez az Isten ujja! A faraó szíve azonban megerősödött és nem hallgatott rájuk, amint Jahve azt megmondta.
16. vers
Jahve szólott Mózeshez: Reggel korán kelj föl és állj a faraó elé, mert a vízhez készül kimenni. Mondd meg neki: Így szól Jahve: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem!
17. vers
Ha nem bocsátod el népemet, Én bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra bögölyöket; bögölyök fogják megtölteni az egyiptomi házakat, de a talajt is, amelyen állanak.
18. vers
Azon a napon azonban fogom választani Gósen földét, amelyen népem tartózkodik, hogy ott ne legyen bögöly, hogy megtudd, hogy Én, Jahve ott vagyok az ország belsejében.
19. vers
Védőfalat helyezek népem és a te néped közé. Holnap fog ez a jel megtörténni!
20. vers
Jahve így is cselekedett: súlyos bögölyhad ment be a faraó házába, szolgáinak házába és Egyiptom egész országában a bögöly megrontotta a földet.
21. vers
A faraó hívatta Mózest és Áront és így szólt: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek az országban!
22. vers
De Mózes így szólt: Nincs módunkban így cselekedni, mert az egyiptomiak szemében förtelem az, amit mi Istenünknek Jahvénak áldozunk. Ha mi olyant áldozunk, ami az egyiptomiak szemében förtelem nem köveznek-é meg bennünket?!
23. vers
Három napi járásföldre megyünk be a pusztába s aztán úgy áldozunk Istenünknek, Jahvénak, ahogy mondja nékünk.
24. vers
A faraó ezt felelte: Én elbocsátalak benneteket, hogy a pusztában áldozzatok Istenteknek, Jahvénak, csak ne távolodjatok el messzire. Imádkozzatok értem!
25. vers
– Íme én most kimegyek előled – szólt Mózes és imádkozom Jahvéhoz, hogy holnap távolítsa el a bögölyöket a faraóról, szolgáiról és népéről; csak a faraó ne csaljon meg minket újra azzal, hogy nem bocsátja el a népet Jahvénak áldozni.
26. vers
Erre Mózes kiment a faraó elől s imádkozott Jahvéhoz;
27. vers
Jahve pedig Mózes szava szerint cselekedett s eltávolította a bögölyöket a faraóról, szolgáiról és népéről: nem maradt egy sem.
28. vers
A faraó pedig megkeményítette szívét ez alkalommal is és nem bocsátotta el a népet.
Könyvek
