A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
13. fejezet
1. vers
Jahve a következőket beszélte Mózesnek:
2. vers
Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, minden méh felnyitóját; akár ember, akár barom: Enyém legyen!
3. vers
– Mózes így szólt a néphez: Emlékezzetek vissza erre a napra, amelyen Egyiptomból, a szolgák házából kijöttetek, mert erős karral hozott ki Jahve titeket onnan! Ne egyetek e napon kovászosat!
4. vers
Ezen a napon vonultok ti ki, Ábib (kalász) hónapjában.
5. vers
Ha majd Jahve bevisz titeket a kanaániak, khittiek, emóriak, khivviek, jebusziak földére, mely felől arra esküdött meg atyáitoknak, hogy neked fogja adni, tejjel és mézzel folyó földre: akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szolgálatot!
6. vers
Hét napig kovásztalan kenyeret egyél; a hetedik nap ünnep legyen Jahvénak!
7. vers
Hét napon át kovásztalan kenyeret kell ennetek; látható se legyen nálad, sőt egész határodban se kovászos sütemény, se kovász!
8. vers
Ezen a napon beszéld el fiaidnak: Azért tesszük ezt, mert Jahve ezt tette velem azzal, hogy kihozott Egyiptomból.
9. vers
Legyen ez jellé a kezeden és emlékezetővé két szemed között, hogy Jahve tanítása szájadban legyen, mert erős karral hozott ki Jahve Egyiptomból!
10. vers
Időről időre őrizd meg ezt a törvényt a kitűzött időben!
11. vers
– S ha majd Jahve bevisz téged a kanaániak földére, ahogy arra neked és atyáidnak megesküdött s azt neked meg fogja adni:
12. vers
akkor vigyél oda mindent, ami a méhet megnyitja, Jahvénak; a baromnak minden elsőszülöttét, melyet elvet, ha hímnemű, vidd oda Jahvénak;
13. vers
a szamárnak minden elsőszülöttét váltsd meg egy juhval; ha nem váltod meg, törd el a nyakát! Váltsd meg az ember minden elsőszülöttéd fiaid közül!
14. vers
Ha a jövendőben fiad megkérdezne téged: Mit jelent ez? felelj neki: Jahve erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgák házából!
15. vers
Amikor a faraó megkeményítette magát és nem bocsátott el minket, Jahve Egyiptom földén megölt minden elsőszülöttet, az emberek elsőszülöttétől kezdve a barom elsőszülöttéig. Ezért áldozom én Jahvénak minden hímet, amely a méhet áttöri és megváltok fiaim közül minden elsőszülöttet.
16. vers
Azért van jel a kezeden és emlékeztető a két szemed között: hiszen erős kézzel hozott ki minket Jahve Egyiptomból!
17. vers
Amikor a faraó elbocsátotta a népet, Isten nem vezette őket a filiszteusok földjének útján, mert az közelebb lett volna, mert Jahve azt gondolta: Valahogy meg ne bánja a nép, mikor háborút lát s vissza ne térjen Egyiptomba!
18. vers
Ellenkezőleg Isten körülvezette a népet a puszta útján a Sástenger felé. Izráel fiai harcra készen vonultak fel Egyiptom földéről.
19. vers
Mózes József tetemét is magával vitte, mert az erős esküvéssel eskette meg Izráel fiait: Ha majd egyszer csakugyan meglátogat titeket Isten, vigyétek föl az én csontjaimat is innen magatokkal!
20. vers
Miután Szukkótból elindultak, Étámban, a puszta szélén ütöttek tábort.
21. vers
Jahve előttük járt, nappal felhőoszlopban, hogy az úton vezesse őket, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel-nappal mehessenek.
22. vers
A nép elől nem tűnt el nappal a felhőoszlop, éjjel a tűzoszlop.
Könyvek
