A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
17. fejezet
1. vers
Izráel fiainak választott gyülekezete útra kelt a Szin pusztájából s Jahve szava szerint ment állomásról álllomásra s Refidimnél ütöttek tábort; de nem volt víz, hogy a nép igyék.
2. vers
A nép aztán perelt Mózessel. – Adjatok nekünk vizet, hadd igyunk! – mondották. Mózes azt felelte: Mit pereltek velem?! Mért kísértitek Jahvét?!
3. vers
Mikor a nép ott vízre szomjazott és Mózes ellen zúgolódott, és azt mondták: Miért hoztál fel bennünket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, fiainkat és barmainkat?
4. vers
Mózes Jahvéhoz kiáltott: Mit tegyek ezzel a néppel?! Kis hijja, hogy megköveznek!
5. vers
Jahve ezt válaszolta Mózesnek: Vonulj el a nép szeme előtt, vigy magaddal Izráel vénei közül egyeseket, fogd kezedbe a botot, amellyel a folyamot megütötted és menj
6. vers
Hóreb sziklájához – Én ott fogok előtted állani – és üsd meg a sziklát! A sziklából víz fog kijönni, hogy a nép igyék. Izráel véneinek szeme láttára Mózes úgy cselekedett.
7. vers
A helyet Mózes Kísértés és Perlekedés névvel nevezte el (Massza és Meriba) Izráel fiainak perlekedése miatt s amiatt, hogy megkísérteték Jahvét, mikor azt mondták: Vajjon közöttünk van-e Jahve vagy nincs?!
8. vers
Refidimnél előjött Amálek és harcba kezdett Izráellel.
9. vers
Mózes megszólította Józsuét: Válassz ki nekünk férfiakat, aztán vonulj ki holnap, harcolj meg Amálekkel! Én majd kiállok a dombtetőre és az Isten botja kezemben lesz.
10. vers
Józsué úgy tett, ahogy Mózes mondta neki: harcba ereszkedett Amálekkel. Mózes, Áron és Hur fölmentek a dombtetőre.
11. vers
Úgy lett, hogy amikor Mózes fölemelte kezét, erősebb volt Izráel; de mihelyt nyugtatta kezét, erősebb vol Amálek.
12. vers
Mikor aztán Mózes keze megnehezült, hoztak egy követ és alája helyezték; rá ült arra, s Áron és Hur megfogták kezét, egyik innen, másik onnan; így a keze szilárd lett, ameddig le nem szállt a nap.
13. vers
Így Józsué karddal fölébe kerekedett Amáleknek és népének.
14. vers
Jahve aztán így szólt Mózeshez: Írj könyvet, hogy ez emlékezetben maradjon és helyezd azt Józsué szeme elé, mert biztos, hogy az ég alól kiirtom Amálek emlékezetét.
15. vers
Mózes pedig oltárt épített s azt ily névvel nevezte el: Jahve az én zászlóm!
16. vers
Aztán így szólt: Jahve zászlóján a kezem! Nemzedékről nemzedékre vívom Jahve harcát Amálek ellen.
Könyvek
