A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
34. fejezet
1. vers
Azután így szólt Jahve Mózeshez: Hasíts magadnak két kőtáblát, olyanokat, mint az előzőek voltak és írd föl a táblákra azokat a szavakat, amelyek az első táblákon voltak, amelyeket összetörtél!
2. vers
Légy elkészült reggelre; jöjj fel reggel a Sinai hegyre és áll ki Nekem a hegy csúcsára!
3. vers
Senki föl ne menjen veled, ember az egész hegyen ne mutassa magát! Juh, marha se menjen ama hegy felé legelni!
4. vers
Mózes hasított két olyan kőtáblát, mint amilyenek az első voltak reggel korán fölkelt és fölment a Sinai hegyre, ahogy azt neki Jahve parancsolta; kezében vitte a két kőtáblát is.
5. vers
Jahve ekkor felhőben alászállott s odaállott melléje. Mikor Mózes Jahvét Nevén szólította,
6. vers
Jahve elvonult előtte és azt kiáltotta: Jahve, Jahve, irgalmas és kegyelmes Isten, hosszútűrő, nagy nyájasságú és hűségű;
7. vers
ki ezer íziglen hallgat nyájasságára; ki a bűntehert, az áthágást, a vétket elengedi; bár egyáltalában nem hagyja büntetés nélkül, hanem a fiakon, az unokákon, a harmadik, a negyedik ízen megkeresi a terhelő bűnt.
8. vers
Mózes sietve meghajolt a földig és leborult;
9. vers
majd így szólt: Ha kedvességet találtam Szemedben, Uram, járj mi közöttünk, mert kemény nyakú nép ez! Bocsásd meg terhelő bűnünket és vétkünket és vezérelj bennünket!
10. vers
Jahve így felelt: Lásd, Én kész vagyok szövetséget kötni! Egész néped előtt csodálatos dolgokat fogok tenni, amilyeneket nem teremtettek az egész földön, semmilyen nemzet között sem! Az egész nép, amely között te vagy, látni fogja Jahve cselekvését, hogy félelmes Ő abban, amit Én veled tenni fogok!
11. vers
Őrizd meg magadnak azt, amit neked parancsolni fogok a mai napon. Ki fogom űzni előled az emóriakat, a kanaániakat, a khittieket, a perizzieket, a khivvieket és a jebusziakat.
12. vers
Vigyázz magadra, hogy szövetséget ne köss ama ország lakóival, amelybe bemenni készülsz, hogy kelepcék ne támadjanak közötted;
13. vers
ellenkezőleg, romboljátok le oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, vágjátok ki aseráikat!
14. vers
Más isten előtt le ne boruljatok, mert Jahvénak Féltékeny a Neve, féltékeny Isten Ő!
15. vers
Szövetséget ne kössetek az ország lakóival; mert ha szajha módra isteneik után mennek, nekik áldozatokat ölnek s meghívnak téged és te áldozataikból eszel;
16. vers
ha lányaik közül hozol feleséget fiaidnak: akkor lányaik majd isteneik után mennek szajha módra és fiaitokat is isteneik után viszik szajhán!
17. vers
Öntött isteneket ne csináljatok magatoknak!
18. vers
A kovásztalan kenyerek ünnepét őrizzétek meg, hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek, amit megparancsoltam Ábib (kalász) hónapi találkozásul, mert Ábib hónapban jöttél ki Egyiptomból!
19. vers
Enyém minden, ami a méhet áttöri; ami hímneműnek születik, marhának, juhnak elsőszülötte!
20. vers
A szamár elsőszülöttét váltsd meg egy juhval; ha nem váltod meg, törd el a nyakát! Fiaid közül minden elsőszülöttet válts meg! Üres kézzel ne lásd meg Orcámat!
21. vers
Hat napon át robotolj; a hetedik napon tarts szünetet. Szántáskor, aratáskor tarts szünetet!
22. vers
Készítsd el magadnak a hetek ünnepét, a búzaaratás zsengéit, az évfordulókor a szüret ünnepét!
23. vers
Egy évben háromszor jelenjen meg minden férfid Izráel Istene, Jahve, az Úr színe előtt!
24. vers
Mert nemzeteket teszek földtelenekké orcád előtt; de a te határodat kiszélesítem! Senki meg nem kívánja majd földedet, amíg te följársz, hogy évenkint háromszor Jahve színe előtt megmutasd magadat.
25. vers
Ne ölj Nekem áldozatot úgy, hogy annak vérét kovászoshoz teszed! Az átmenetel ünnepének áldozata reggelig meg ne maradjon!
26. vers
Talajod zsengéinek elejét vidd be Istenednek, Jahvénak házába! Anyja tejében ne főzd meg a gödölyét!
27. vers
– Írd le magadnak ez igéket – mondta Jahve Mózesnek – mert ez igék értelmében kötöttem veled és Izráellel szövetséget!
28. vers
Mózes negyven nap és negyven éjjel volt együtt Jahvéval; ezalatt kenyeret nem evett, vizet nem ivott. A szövetség igéit, a tíz szót leírta a táblákra.
29. vers
Mikor Mózes lement a hegyről, a bizonyság két táblája a kezében volt. Úgy történt azonban, hogy amikor Mózes a Sinai hegyről aláment, nem tudta, hogy arcának bőre ragyog annak következtében, hogy Ő Vele beszélt.
30. vers
Mikor Áron és Izráel összes fiai meglátták Mózest, látták arca bőrének ragyogását, féltek közelébe menni.
31. vers
De amikor Mózes hívta őket, Áron és a választott gyülekezetben levő főemberek visszafordultak hozzá, úgyhogy Mózes beszélhetett velök.
32. vers
Ezután Izráel fiai valamennyien közel mentek hozzá s ő parancsul adta nekik mindazt, amit Jahve vele a Sinai hegyen beszélt.
33. vers
Mikor Mózes bevégezte nekik szánt mondanivalóját, arcára lepelt borított.
34. vers
Amikor Mózes Jahve elé bement, hogy Vele beszéljen, levette a leplet addig, amíg ki nem jött. Aztán kiment és Izráel fiainak elmondta mindazt, amit parancsban kapott.
35. vers
Mialatt Izráel fiai látták Mózes arcát, mivel arcának bőre ragyogott, Mózes arcára tette a leplet addig, amíg újra be nem ment, hogy Jahvéval beszéljen.
Könyvek
