A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
22. fejezet
1. vers
Ha betörésen kapják a tolvajt s úgy megverik, hogy belehal, nincs a gyilkos ellen vérvád.
2. vers
Ha lemegy a nap az ügyön, fennáll a vérvád, okvetlen fizessen visszatérítést! Ha nincs neki, adják el az ellopottért!
3. vers
Ha az ellopott marhát, szamarat vagy kis állatot élve a kezében találják meg, a kétszeresét fizesse!
4. vers
Ha valaki mezőt vagy kertet lelegeltet és legelő állatát szabadon engedi, úgyhogy az másnak a mezején legel, saját mezőjének és saját kertéjenek legjavával fizessen!
5. vers
Ha tűz támad és tüskebokort ér el s aztán boglyát vagy gabonaföldet vagy mezőt emészt el, a gyújtogató fizesse meg a leégettet.
6. vers
Ha valaki felebarátjának pénzt vagy edényeket ad át megőrzésre s a felebarátnak házából ellopják azokat, ha meglelik a tolvajt, kétszeresét fizessen az.
7. vers
Ha nem találják meg a tolvajt, a ház gazdája lépjen Isten elé, hogy vajjon nem nyújtotta-e ki kezét felebarátja holmija után.
8. vers
Ha valami elidegenítés forog fenn, akár marháról, akár szamárról, akár juhról, akár köpenyról, akár bármilyen elveszett tárgyról van szó és azt mondja róla az egyik, hogy az övé, menjen az ügy Istenig el; akit kettőjük közül vétkesnek ítél az Isten, fizessen felebarátjának kétszeres kárpótlást!
9. vers
Ha valaki felebarátjának megőrzésre ad szamarat, vagy marhát vagy juhot vagy bármilyen állatot, és az megdöglik, vagy tagját töri, vagy elviszik anélkül, hogy valaki látná,
10. vers
akkkor a Jahvéra tett eskü döntsön a kettő között, hogy a megőrző nem nyújtotta-e ki kezét a felebarátjának vagyonára; azt a tulajdonos fogadja el, amaz ne fizessen kártérítést!
11. vers
De ha biztos, hogy ellopták tőle, fizessen kártérítést a tulajdonosnak!
12. vers
Ha fenevad tépte szét az állatot, vigyen rá bizonyítékot; a széttépettet nem kell megfizetne!
13. vers
Ha valaki kölcsön kér felebarátjáról s az állat tagját töri vagy megdöglik, mialatt a tulajdonosa nincs jelen, fizessen kárpótlást!
14. vers
Ha jelen van a tulajdonos, nem kell fizetnie kárpótlást; ha bérbe vette, a bérösszegbe számítsák be!
15. vers
Ha egy férfi elcsal egy leányt, aki nincs eljegyezve, és vele hál, okvetlenül fizessen jegypénzt érte és vegye feleségül!
16. vers
Ha mindenkép vonakodik neki adni azt a lány atyja, annyi pénzt mérjen le neki, amennyi egy leány jegypénze.
18. vers
Haljon meg mindenki, aki barommal hál!
19. vers
Irtsanak ki mindenkit, aki Jahvén kívül más isteneknek áldoz!
20. vers
Az idegent ne nyomd el; ne szorongasd! Mert idegenek voltatok Egyiptom földén.
21. vers
Ne nyomorgass egy özvegyet s árvát se!
22. vers
De ha minden áron nyomorgatod őt, majd felkiált biztosan Hozzám és Én okvetlen meghallom kiáltását.
23. vers
Majd felgyullad haragom és karddal öllek meg titeket, és a ti feleségeitek lesznek özvegyek, a ti gyermekeitek árvák.
24. vers
Ha pénzt adsz kölcsön népednek, a veled élő nyomorultnak, ne légy hozzá olyan, mint egy uzsorás, kamatot ne vess ki rá!
25. vers
Ha felebarátod köpenyét zálogba veszed, mielőtt a nap lemegy, add vissza neki!
26. vers
Mert az az egyetlen takarója, bőrének elfedője! Min is feküdnék? Ha Hozzám kiáltana, meghallgatnám, mert Én irgalmas vagyok!
27. vers
Istent ne káromolt, néped fejedelmét ne átkozd!
28. vers
Fölöslegedet, szőlőd nedvét ne tartsd vissza; fiaid elsőszülöttét add Nekem!
29. vers
Így cselekedjél marháddal, juhaiddal; hét napig legyen az anyjánál; a nyolcadik napon add Nekem!
30. vers
Az Én szent embereim legyetek! A mezőről a széttépett állat húsát meg ne egyétek; vessétek oda a kutyának!
Könyvek
