A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
33. fejezet
1. vers
Újra beszélt Jahve Mózessel: Eredj, menjetek föl innen te meg a nép, amelyet Egyiptom földéről fölhoztam, arra a földre, amely felől így esküdtem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak: Magodnak fogom adni!
2. vers
Angyalomat küldöm el orcád előtt s kiűzöm a kanaánit, az emórit, a khittit, a perizhit, a khivvit és a jebuszit.
3. vers
Menjetek föl egy tejjel, mézzel folyó országba! Én azonban nem megyek föl ti közöttetek, mert kemény nyakú nép vagy te; különben meg kellene, hogy emésszelek az úton.
4. vers
Mikor a nép meghallotta ezt a bajhozó beszédet, elszomorodott és senki sem vette magára ékszerét.
5. vers
Ekkor Jahve így szólt Mózeshez: Mondd meg Izráel fiainak: Kemény nyakú nép vagytok ti! Ha Én csak egy szempillantásig köztetek járnék, véget vetnék tinéktek. Most hát szedjétek le ékszereiteket s Én majd meglátom, mit tehetek veletek!
6. vers
Ekkor a Hóreb hegyétől kezdve Izráel fiai letépték ékszerüket.
7. vers
Mózes meg fogta a sátort és a táboron kívül, a tábortól bizonyos távolságra feszítette azt ki Neki (Jahvénak). Elnevezte azt a találkozás sátorának. Ettől fogva aki Jahvét kereste, annak mindnek ki kellett mennie a sátorhoz, amely a táboron kívül volt.
8. vers
Úgy volt aztán, hogy amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép fölkelt, kiki oda állott sátora bejáratához és Mózes után tekintett, amíg csak be nem ment a sátorba.
9. vers
Amikor pedig Mózes bement a sátorba, leszállott a felhő-oszlop, odaállott a sátor bejáratához és úgy beszélt Mózessel.
10. vers
Amikor meglátták, hogy a felhő-oszlop a sátor bejáratnál áll, fölkelt az egész nép és sátora ajtajában mindenki leborult.
11. vers
Jahve szemtől szembe beszélt Mózessel, mintahogy valaki a barátjával szokott beszélgetni. Mózes aztán visszatért a táborba; de szolgája, Józsué, a Nun fia, egy ifjú nem távozott a sátorból.
12. vers
Mózes egyszer így szólt Jahvéhoz: Látod, Te mondtad nékem, hogy vezessem föl ezt a népet; de nem tudattad velem, hogy kit küldesz el velem. Te mondtad, hogy névről ösmersz engemet és azt is, hogy kedvességet találtam szemedben.
13. vers
Most hát ha kedvességet találtam szemedben, tudasd velem a Te utadat; hadd ösmerjelek meg Téged, hogy kedvességet találjak szemedben! Lásd be azt is, hogy Veled van ez a nemzet!
14. vers
– Orcám megy el – felelte – és majd nyugalomba vezetlek el tégedet.
15. vers
Majd Mózes szól hozzá: Ha nem jönne el Orcád, akkor ne vigy fel minket innen!
16. vers
hát ugyan mi egyébről lehet megtudni, hogy én és a Te néped kedvességet találtunk szemedben, ha nem arról, hogy velünk jössz, hogy én és a Te néped minden néptől el vagyunk választva, amely a talaj szinén lakik?!
17. vers
Még ezt a dolgot is megteszem, amelyet említettél! – mondotta Jahve Mózesnek. – mert kedvességre leltél szememben és Én neveden ösmerlek téged!
18. vers
Mózes erre azt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!
19. vers
– El fogom vonultatni előtted minden szépségemet – felelte Jahve – s kikiáltom előtted a Jahve Nevet és majd kedvességet gyakorlok aziránt, akihez kedves vagyok és irgalmazok annak, akihez irgalmas vagyok!
20. vers
Majd azt mondta: Nem láthatod meg Arcomat, mert nem láthat Engem ember anélkül, hogy meg nem halna!
21. vers
Azután ezt mondta Jahve: Itt van egy hely Nálam: állj a kősziklára!
22. vers
Amíg majd átvonul dicsőségem, a kőszikla odvába helyezlek téged; átvonulásom idejéig elfedlek téged a tenyeremmel.
23. vers
De majd elvonom a tenyeremet s akkor hátulról meglátsz Engemet; Arcomat azonban nem láthatod!
Könyvek
