capitolul 33
Újra beszélt Jahve Mózessel: Eredj, menjetek föl innen te meg a nép, amelyet Egyiptom földéről fölhoztam, arra a földre, amely felől így esküdtem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak: Magodnak fogom adni!
Angyalomat küldöm el orcád előtt s kiűzöm a kanaánit, az emórit, a khittit, a perizhit, a khivvit és a jebuszit.
Menjetek föl egy tejjel, mézzel folyó országba! Én azonban nem megyek föl ti közöttetek, mert kemény nyakú nép vagy te; különben meg kellene, hogy emésszelek az úton.
Mikor a nép meghallotta ezt a bajhozó beszédet, elszomorodott és senki sem vette magára ékszerét.
Ekkor Jahve így szólt Mózeshez: Mondd meg Izráel fiainak: Kemény nyakú nép vagytok ti! Ha Én csak egy szempillantásig köztetek járnék, véget vetnék tinéktek. Most hát szedjétek le ékszereiteket s Én majd meglátom, mit tehetek veletek!
Ekkor a Hóreb hegyétől kezdve Izráel fiai letépték ékszerüket.
Mózes meg fogta a sátort és a táboron kívül, a tábortól bizonyos távolságra feszítette azt ki Neki (Jahvénak). Elnevezte azt a találkozás sátorának. Ettől fogva aki Jahvét kereste, annak mindnek ki kellett mennie a sátorhoz, amely a táboron kívül volt.
Úgy volt aztán, hogy amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép fölkelt, kiki oda állott sátora bejáratához és Mózes után tekintett, amíg csak be nem ment a sátorba.
Amikor pedig Mózes bement a sátorba, leszállott a felhő-oszlop, odaállott a sátor bejáratához és úgy beszélt Mózessel.
Amikor meglátták, hogy a felhő-oszlop a sátor bejáratnál áll, fölkelt az egész nép és sátora ajtajában mindenki leborult.
Jahve szemtől szembe beszélt Mózessel, mintahogy valaki a barátjával szokott beszélgetni. Mózes aztán visszatért a táborba; de szolgája, Józsué, a Nun fia, egy ifjú nem távozott a sátorból.
Mózes egyszer így szólt Jahvéhoz: Látod, Te mondtad nékem, hogy vezessem föl ezt a népet; de nem tudattad velem, hogy kit küldesz el velem. Te mondtad, hogy névről ösmersz engemet és azt is, hogy kedvességet találtam szemedben.
Most hát ha kedvességet találtam szemedben, tudasd velem a Te utadat; hadd ösmerjelek meg Téged, hogy kedvességet találjak szemedben! Lásd be azt is, hogy Veled van ez a nemzet!
– Orcám megy el – felelte – és majd nyugalomba vezetlek el tégedet.
Majd Mózes szól hozzá: Ha nem jönne el Orcád, akkor ne vigy fel minket innen!
hát ugyan mi egyébről lehet megtudni, hogy én és a Te néped kedvességet találtunk szemedben, ha nem arról, hogy velünk jössz, hogy én és a Te néped minden néptől el vagyunk választva, amely a talaj szinén lakik?!
Még ezt a dolgot is megteszem, amelyet említettél! – mondotta Jahve Mózesnek. – mert kedvességre leltél szememben és Én neveden ösmerlek téged!
Mózes erre azt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!
– El fogom vonultatni előtted minden szépségemet – felelte Jahve – s kikiáltom előtted a Jahve Nevet és majd kedvességet gyakorlok aziránt, akihez kedves vagyok és irgalmazok annak, akihez irgalmas vagyok!
Majd azt mondta: Nem láthatod meg Arcomat, mert nem láthat Engem ember anélkül, hogy meg nem halna!
Azután ezt mondta Jahve: Itt van egy hely Nálam: állj a kősziklára!
Amíg majd átvonul dicsőségem, a kőszikla odvába helyezlek téged; átvonulásom idejéig elfedlek téged a tenyeremmel.
De majd elvonom a tenyeremet s akkor hátulról meglátsz Engemet; Arcomat azonban nem láthatod!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40