A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

capitolul 14


Capitole:


versetul 1

Jahve beszédet kezdett Mózessel:


versetul 2

Mondd meg Izráel fiainak: térjenek vissza és Pihakhiróttal szemben üssenek tábort Migdól és a tenger között.


versetul 3

A faraó majd azt gondolja szívében: az izráeliek ide-oda tévelyegnek az országban, rájuk zárult a puszta!


versetul 4

Megszilárdítom majd a faraó szívét, hogy vegye őket üldözőbe; aztán megdicsőítem majd Magamat a faraón és egész haderején és meg fogják tudni, hogy Én Jahve vagyok. Úgy is cselekedtek.


versetul 5

Mikor Egyiptom királyának megjelentették, hogy a nép elfutott, megfordult a faraónak és szolgáinak szíve a nép irányában és így szóltak: Mit tettünk, hogy elbocsátottuk a népet s többé nem szolgálnak minket?!


versetul 6

Fölszerszámoztatta hadi szekerét és népét magával vitte.


versetul 7

Hatszáz válogatott hadi szekeret vitt magával, továbbá minden egyiptomi hadi szekeret s mindeniken harmadik harcost.


versetul 8

Jahve megszilárdította Egyiptom királyának, a faraónak szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel fiait, noha Izráel fiai magasra emelt Kéz oltalma alatt vonultak ki.


versetul 9

Az egyiptomiak, nyomon követve őket, a faraó szekereinek minden lova, lovasai, hadserege elérték őket, amint a tenger partján Pihakhirótnál, Bálcefónnal szemben táboroztak.


versetul 10

Amikor a faraó közel ért és Izráel fiai szemöket rájok emelvén meglátták, hogy az egyiptomiak nyomukban vannak, igen félni kezdtek. Ekkor Izráel fiai Jahvéhoz kiáltottak.


versetul 11

Majd azt mondták Mózesnek: Egyiptomban nem volt sír elég, hogy ide hoztál bennünket a pusztába meghalni?! Mit tettél velünk?! Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?!


versetul 12

Nem megmondottuk-e neked Egyiptomban: Hagyj békén minket! Hadd szolgáljuk az egyiptomiakat! Hiszen jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálni, mint a pusztában meghalni!


versetul 13

Mózes azonban így szólt a néphez: Ne féljetek! Álljatok szilárdan! Meg fogjátok látni Jahve szabadítását, melyet ma készít nektek! Mert azokat az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem fogjátok látni!


versetul 14

Jahve fog harcolni értetek, ti pedig veszteg maradtok!


versetul 15

– Miért kiáltasz Hozzám?! – szól Jahve Mózeshez. – Mondd meg Izráel fiainak, hogy keljenek útra!


versetul 16

Te pedig emeld föl botodat, nyújtsd ki kezedet a tengerre és hasítsd meg azt, hogy Izráel fiai a tenger közepében is szárazon menjenek!


versetul 17

Én pedig meg fogom szilárdítani az egyiptomiak szívét, hogy utánatok menjenek s aztán meg fogok dicsőülni a faraón, egész hadseregén, szekerein és lovasain.


versetul 18

Akkor aztán meg fogják tudni az egyiptomiak, hogy Én Jahve vagyok s hogy megdicsőítem magamat a faraón, szekerein és lovasain.


versetul 19

Ekkor megindult Jahve angyala, ki Izráel tábora előtt járt és mögéjük ment; megindult a felhőoszlop is orcájuk elül és mögéjük állott;


versetul 20

oda ment az egyiptomiak tábora és Izráel tábora közé. Egyfelől volt a felhő és a sötétség, másfelől megvilágosodott az éjszaka, úgyhogy egész éjen át egyik fél sem közeledhetett a másikhoz.


versetul 21

Mózes kinyújtotta kezét a tengerre és Jahve egész éjjel fújó erős keleti széllel arra bírta a tengert, hogy elmenjen; ezzel a tengert szárazzá tette s a vizek meghasadtak.


versetul 22

Így Izráel fiai a tenger közepén szárazon jártak és a vizek jobbrul-balrul falakként álltak.


versetul 23

Az egyiptomiak üldözéshez fogtak s a faraónak minden lova, szekere, lovasa utánuk ment a tenger közepébe.


versetul 24

A reggeli őrváltás idején a tűz és felhőoszlopból Jahve rátekintett az egyiptomiak táborára és megzavarta az egyiptomiak táborát:


versetul 25

akadályozta kocsijaiknak kerekét és csak nehezen engedte tovább menni. Ekkor megszólalt Egyiptom: Meneküljünk Izráel elől, mert Jahve harcol értük Egyiptommal!


versetul 26

Jahve aztán Mózesnek szólt: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hadd zúduljanak a vizek az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra!


versetul 27

Mózes kinyújtotta kezét a tengerre s a tenger visszatért a reggel feltüntekor állandó helyére. Az egyiptomiak az árral szembe menekültek s Jahve belerázta őket a tenger közepébe.


versetul 28

A visszatért habok elfedték a szekereket, a lovasokat, a faraó egész hadseregét, mely az izráelieket követve a tengerbe szállt. Nem maradt meg közülük egy sem!


versetul 29

Izráel fiai ellenben szárazon mentek át a tenger közepén s a vizek jobbrul is, balrul is falakként emelkedtek fel.


versetul 30

Azon a napon szabadította meg Jahve Izráelt az egyiptomiak kezéből. Izráel holtan pillantotta meg az egyiptomiakat a tenger partján.


versetul 31

Izráel csak nézte a hatalmas nagy erőt, amelyet Jahve az egyiptomiakon mutatott meg és féltek Tőle. Majd hittek Jahvéban és szolgájában, Mózesben.

Capitole:


Cărți