A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
capítulo 14
verso 1
Jahve beszédet kezdett Mózessel:
verso 2
Mondd meg Izráel fiainak: térjenek vissza és Pihakhiróttal szemben üssenek tábort Migdól és a tenger között.
verso 3
A faraó majd azt gondolja szívében: az izráeliek ide-oda tévelyegnek az országban, rájuk zárult a puszta!
verso 4
Megszilárdítom majd a faraó szívét, hogy vegye őket üldözőbe; aztán megdicsőítem majd Magamat a faraón és egész haderején és meg fogják tudni, hogy Én Jahve vagyok. Úgy is cselekedtek.
verso 5
Mikor Egyiptom királyának megjelentették, hogy a nép elfutott, megfordult a faraónak és szolgáinak szíve a nép irányában és így szóltak: Mit tettünk, hogy elbocsátottuk a népet s többé nem szolgálnak minket?!
verso 6
Fölszerszámoztatta hadi szekerét és népét magával vitte.
verso 7
Hatszáz válogatott hadi szekeret vitt magával, továbbá minden egyiptomi hadi szekeret s mindeniken harmadik harcost.
verso 8
Jahve megszilárdította Egyiptom királyának, a faraónak szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel fiait, noha Izráel fiai magasra emelt Kéz oltalma alatt vonultak ki.
verso 9
Az egyiptomiak, nyomon követve őket, a faraó szekereinek minden lova, lovasai, hadserege elérték őket, amint a tenger partján Pihakhirótnál, Bálcefónnal szemben táboroztak.
verso 10
Amikor a faraó közel ért és Izráel fiai szemöket rájok emelvén meglátták, hogy az egyiptomiak nyomukban vannak, igen félni kezdtek. Ekkor Izráel fiai Jahvéhoz kiáltottak.
verso 11
Majd azt mondták Mózesnek: Egyiptomban nem volt sír elég, hogy ide hoztál bennünket a pusztába meghalni?! Mit tettél velünk?! Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?!
verso 12
Nem megmondottuk-e neked Egyiptomban: Hagyj békén minket! Hadd szolgáljuk az egyiptomiakat! Hiszen jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálni, mint a pusztában meghalni!
verso 13
Mózes azonban így szólt a néphez: Ne féljetek! Álljatok szilárdan! Meg fogjátok látni Jahve szabadítását, melyet ma készít nektek! Mert azokat az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem fogjátok látni!
verso 14
Jahve fog harcolni értetek, ti pedig veszteg maradtok!
verso 15
– Miért kiáltasz Hozzám?! – szól Jahve Mózeshez. – Mondd meg Izráel fiainak, hogy keljenek útra!
verso 16
Te pedig emeld föl botodat, nyújtsd ki kezedet a tengerre és hasítsd meg azt, hogy Izráel fiai a tenger közepében is szárazon menjenek!
verso 17
Én pedig meg fogom szilárdítani az egyiptomiak szívét, hogy utánatok menjenek s aztán meg fogok dicsőülni a faraón, egész hadseregén, szekerein és lovasain.
verso 18
Akkor aztán meg fogják tudni az egyiptomiak, hogy Én Jahve vagyok s hogy megdicsőítem magamat a faraón, szekerein és lovasain.
verso 19
Ekkor megindult Jahve angyala, ki Izráel tábora előtt járt és mögéjük ment; megindult a felhőoszlop is orcájuk elül és mögéjük állott;
verso 20
oda ment az egyiptomiak tábora és Izráel tábora közé. Egyfelől volt a felhő és a sötétség, másfelől megvilágosodott az éjszaka, úgyhogy egész éjen át egyik fél sem közeledhetett a másikhoz.
verso 21
Mózes kinyújtotta kezét a tengerre és Jahve egész éjjel fújó erős keleti széllel arra bírta a tengert, hogy elmenjen; ezzel a tengert szárazzá tette s a vizek meghasadtak.
verso 22
Így Izráel fiai a tenger közepén szárazon jártak és a vizek jobbrul-balrul falakként álltak.
verso 23
Az egyiptomiak üldözéshez fogtak s a faraónak minden lova, szekere, lovasa utánuk ment a tenger közepébe.
verso 24
A reggeli őrváltás idején a tűz és felhőoszlopból Jahve rátekintett az egyiptomiak táborára és megzavarta az egyiptomiak táborát:
verso 25
akadályozta kocsijaiknak kerekét és csak nehezen engedte tovább menni. Ekkor megszólalt Egyiptom: Meneküljünk Izráel elől, mert Jahve harcol értük Egyiptommal!
verso 26
Jahve aztán Mózesnek szólt: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hadd zúduljanak a vizek az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra!
verso 27
Mózes kinyújtotta kezét a tengerre s a tenger visszatért a reggel feltüntekor állandó helyére. Az egyiptomiak az árral szembe menekültek s Jahve belerázta őket a tenger közepébe.
verso 28
A visszatért habok elfedték a szekereket, a lovasokat, a faraó egész hadseregét, mely az izráelieket követve a tengerbe szállt. Nem maradt meg közülük egy sem!
verso 29
Izráel fiai ellenben szárazon mentek át a tenger közepén s a vizek jobbrul is, balrul is falakként emelkedtek fel.
verso 30
Azon a napon szabadította meg Jahve Izráelt az egyiptomiak kezéből. Izráel holtan pillantotta meg az egyiptomiakat a tenger partján.
verso 31
Izráel csak nézte a hatalmas nagy erőt, amelyet Jahve az egyiptomiakon mutatott meg és féltek Tőle. Majd hittek Jahvéban és szolgájában, Mózesben.
Libros
