A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
capítulo 12
verso 1
Jahve így szólott Mózeshez és Áronhoz Egyiptom földén:
verso 2
Ez a hónap legyen nektek a hónapok feje, az évnek első hónapja.
verso 3
Beszéljetek Izráel választott gyülekezetéhez; mondjátok: E hónap tizedik napján vegyen magának atyáinak háza szerint kiki egy bárányt a házába!
verso 4
Ha túl kevesen vannak a házban egy bárányra, vegyen a gazda és a házához legközelebbi szomszédja a lelkek száma szerint, annyit számítva, amennyi száj a bárány megevéséhez szükséges.
verso 5
A bárány tökéletes legyen, hímnemű, egy éves, juhok vagy kecskék közül vegyétek!
verso 6
E hónap tizennegyedik napjáig tartsátok azt őrizetben s a két este között vágja azt le Izráel egész választott gyülekezete!
verso 7
Vegyenek a vérből és kenjék azt a két ajtófélre és a szemöldökre, azokra a házakra, amelyekben megeszik azt!
verso 8
Egyék meg a húst azon az éjjelen, tűzön megsütve egyék meg; kovásztalan kenyeret egyenek keserű füvekkel.
verso 9
Ne egyenek belőle nyersen, sem vízben megfőzve, hanem sütve, a fejet a combokkal együtt s a belsőséggel együtt.
verso 10
Ne hagyjanak belőle reggelre; ami reggelre megmaradna belőle, tűzzel égessék meg!
verso 11
A következőképpen egyék: derekatok föl legyen övezve, lábatokon saru legyen, bototok kezetekben legyen, sietve egyétek! Jahve átmeneteléről van szó!
verso 12
Azon az éjszakán át fogok menni Egyiptom földén s Egyiptom földén megverek minden elsőszülöttet, az embert is, a barmot is. Ítéletet teszek majd Egyiptom minden istenén! Én teszem, Jahve!
verso 13
A vér pedig jellé lesz értetek (számotokra) a házakon, amelyekben lesztek: ha látom a vért elmegyek mellettetek; nem lesz rajtatok a kiirtó csapás, amikor Egyiptom földét megverem.
verso 14
Ez a nap nektek emlékezés napja lesz: Jahvénak ünnepül fogjátok azt megünnepelni nemzedékeiteken át. Örök törvény lesz ez az ünnepetek!
verso 15
Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek; az első napon tüntessétek el a kovászt házaitokból, mert kiirtanak Izráelből minden lelket, aki az első naptól a hetedikig kovászosat eszik!
verso 16
Az első napon elhívott szent gyülekezés lesz és a hetedik napon elhívott szent gyülekezés lesz számotokra; semmiféle munkát ne tegyetek azokon! Csak azt tehetitek meg egyedül, ami az összes lelkek étkezéséhez szükséges.
verso 17
Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert épen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földéről! Tartsátok meg ezt a napot nemzedékeiteken át örök törvényként!
verso 18
Az első hónap tizennegyedik napján este kovásztalan kenyereket egyetek a hónap huszonegyedik napjának estéjéig!
verso 19
Hét napig kovászos ne legyen lelhető házaitokban, mert Izráel választott gyülekezetéből kiirtanak minden lelket, aki kovászosat eszik.
verso 20
Semmiféle kovászosat ne egyetek; minden lakóhelyeteken kovásztalant egyetek!
verso 21
Mózes összehívta Izráel összes véneit és így szólt hozzájuk: Amikor elvonultok, vegyetek nemzetségenkint juhot s öljétek le azt, az átmenetel (passzakh) áldozatát.
verso 22
Vegyetek aztán egy izsópköteget és egy tálból locsoljátok a vérrel, kenjétek be az ajtó szemöldökét és a két ajtófélt! Közületek pedig senki ki ne menjen a ház ajtaján reggelig!
verso 23
Jahve át fog menni, hogy megverje Egyiptomot. Ahol Jahve látni fogja az ajtószemöldökön és a két ajtófélen a vért, ott tovamegy az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen a házatokba, hogy csapással verjen meg.
verso 24
Őrizzétek meg ezt az igét, örök törvényül magadnak és fiaidnak!
verso 25
S ha úgy lesz, hogy bemégy arra a földre, amelyet Jahve, amint megmondta, néktek ad, őrizzétek meg magatoknak ezt a szolgálatot!
verso 26
S ha majd fiaitok megkérdezik tőletek, micsoda ez a ti szolgálatotok, feleljétek:
verso 27
Az átmenetel áldozata ez Jahvénak, aki Izráel fiainak házai közt tovament Egyiptomban, mikor az egyiptomiakat csapással verte meg, a mi házainkat pedig megmentette. Ekkor meghajolt s a földre borult a nép.
verso 28
Izráel fiai aztán elmentek és cselekedtek. Úgy tettek, ahogy Jahve Mózesnek és Áronnak parancsolta.
verso 29
Éjfélkor aztán Jahve megvert Egyiptom földén minden elsőszülöttet a faraó elsőszülöttétől, ki a trónon ült, a foglyok elsőszülöttéig, aki a veremházban voltak s a barmok minden elsőszülöttét is.
verso 30
Fölkeltek éjjel a faraó, minden szolgája és minden egyiptomi és lett nagy kiáltozás Egyiptomban, mert nem volt egy ház sem, amelyben nem lett volna halott.
verso 31
Még éjjel hívatta Mózest és Áront és azt mondta: Keljetek föl és menjetek ki népem közül, ti is, Izráel fiai is! Menjetek, szolgáljatok Jahvénak beszédetek szerint!
verso 32
Nyájaitokat is, csordáitokat is vigyétek, amint mondtátok! Csak menjetek és áldjatok meg engem is!
verso 33
Az egyiptomiak erővel tuszkolták a népet, hogy sietve hagyják el az országot, mert azt gondolták: Még mind meghalunk!
verso 34
A nép úgy vitte el tésztáját, hogy az még még nem kelt meg, a dagasztó teknőt a köpenyekbe kötve a vállukon.
verso 35
Izráel fiai úgy tettek, ahogy Mózes mondotta: ezüst és arany tárgyakat, öltözeteket kértek az egyiptomiaktól.
verso 36
Jahve kedvessé tette a népet az egyiptomiak szemében s azok rá álltak a kérésre. Így fosztották ki az egyiptomiakat.
verso 37
Izráel fiai útnak indultak Ramszeszból Szukkót felé: hatszázezer gyalogos vitéz a gyermekeken kívül.
verso 38
Sok keverék-nép is ment föl velök; juh, marha, igen sok állat.
verso 39
Aztán kovásztalan kenyereket sütöttek a tésztából, amelyet Egyiptomból kihoztak, mert az még nem kelt meg, minthogy űzték őket Egyiptomból; nem tudtak várni s útravalót sem készítettek maguknak.
verso 40
Az az idő, ameddig Izráel fiai Egyiptomban laktak: négyszázharminc év.
verso 41
A négyszázharminc év végén épen ezen a napon ment ki Jahve valamennyi serege Egyiptom földéről.
verso 42
Az az éjjel az őrállás éjjele, Jahvénak szentelt ünnep, azért, mert ezen az éjjelen hozta ki Izráel fiait Egyiptom földéről; Jahvénak szentelt éjszaka ez, őrállás éjszakája Izráel valamennyi fia számára nemzedékeiken át.
verso 43
Jahve így szólott Mózeshez és Áronhoz: Ez az Átmenetel (Peszakh) törvénye: Idegen szülötte egy sem ehetik belőle.
verso 44
Ehet azonban belőle minden pénzen vásárolt rabszolga, ha körülmetélted.
verso 45
Jövevény és napszámos nem ehet belőle.
verso 46
Ugyanegy házban kell megenni; a húsból a házon kívül semmit sem vihetsz ki. Csontot nem törhettek meg benne.
verso 47
Izráel egész választott gyülekezete készítse el!
verso 48
Ha vendég időzik nálad és az átmenetel lakomáját el akarja készíteni Jahvénak, csak akkor készítheti el, ha közülük minden fineműt körülmetélnek; ez esetben olybá kell venni őt, mint a bennszülöttet. Egy körülmetéletlen sem ehet belőle.
verso 49
Ugyannak a tanításnak kell szabályoznia a bennszülött és a vendég életét, azét a vendégét, aki köztetek időzik.
verso 50
Izráel fiai valamennyien úgy cselekedjenek, ahogy Jahve parancsolta Mózesnek és Áronnak: úgy cselekedjenek!
verso 51
– Ugyanazon az egy napon hozta ki Jahve Izráel fiait Egyiptomból seregeik szerint rendezve.
Libros
