A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
capítulo 15
verso 1
Akkor énekelték Jahvénak Mózes és Izráel fiai a következő dalt: Jahvénak akarok énekelni, mert igen fenséges! Lovat, lovast a tengerbe dobott.
verso 2
Erőm, zeném tárgya Jahve: szabadításommá lett! Ő az én Istenem, Kedvesnek hirdetem; Ő atyám Istene, Őt magasztalom!
verso 3
Jahve harcos, Jahve a Neve!
verso 4
A faraó kocsiit és hadseregét a tengerbe vetette; válogatott fegyverhordozóit a Sástengerbe merítette.
verso 5
A mélységek vizei fedték el őket; kövekként szálltak alá a hullámvölgyekbe.
verso 6
Jobbod, óh Jahve hatalmával dicső; jobbod, óh Jahve ellenségedet zúzza szét!
verso 7
Nagy fenségeddel kiirtod az Ellened fölkelőket; kibocsátod haragod hevét s az pozdorjaként emészti meg őket!
verso 8
Orrodnak lehellete vizeket halmozott fel, falként álltak az omlatag hullámok, a tenger szívében megmerevültek a mélység habjai.
verso 9
– Üldözőbe veszem, elérem! – mondotta az ellenség. – Zsákmányt esztek, lelkem betelik velök! Kivonom kardomat, kezem kiirtja őket.
verso 10
Kifújtad lehelletedet, a tenger elfedte őket; ólomként süllyedtek a hatalmas vizekbe.
verso 11
Ki hasonlít Hozzád, Jahve, az istenek között?! Ki hasonlít Hozzád, te szentségben dicső, magasztos tettekkel félelmetes, csodatévő?!
verso 12
Kinyújtottad kezedet: elnyeli őket a föld.
verso 13
Kegyelmesen vezetted a népet, melyet megváltottál, eljuttattad erőddel szentséged legelőjére.
verso 14
Népek hallották és megremegtek; csavaró fájdalom ragadta meg Filisztea lakóit.
verso 15
Akkor reszketni kezdtek Edom főnökei, Móáb kosait remegés fogja el, Kanaán összes lakói meginganak.
verso 16
Rémület száll reájuk és csüggedés; Kezed nagyságától megmerevedtek, mint a kő addigra, amíg néped, óh Jahve, általhalad; míg áthalad a nép, amelyet szereztél!
verso 17
Be fogod vinni őket s elülteted őket a hegyen, amelyet birtokba vettél, melyet lakhelyeddé tettél, óh Jahve; amelyet az Úrnak szentéllyé állított fel Kezed!
verso 18
Jahve örökké, vég nélkül lesz király!
verso 19
Mert amikor a faraó lova szekereivel és lovasaival a tengerbe szállott; amikor Jahve rájuk téritette a tenger habjait, Izráel fiai ellenben a tenger közepében szárazon haladtak:
verso 20
Mirjám, a próféta asszony, Áron testvére, kezébe fogta a ...asszonyok pedig körtáncban, dobokkal utána mentek.
verso 21
Mirjám megszólította őket: Énekeljetek Jahvénak, mert igen fenséges Ő! Lovat és lovasát a tengerbe merítette!
verso 22
Mózes Izráellel együtt fölkerekedett a Sás-tenger mellől és Sur pusztája felé indultak. Három napi járóföldet mentek a pusztában és nem leltek vizet.
verso 23
Eljutottak aztán Márához, de nem voltak képesek meginni Mára vizét, mert az keserű volt. Ezért kapta az a hely azt a nevet: Mára (keserű).
verso 24
Akkor a nép Mózes ellen kezdett zúgolódni: Mit igyunk?!
verso 25
Mózes Jahvéhoz kiáltott, Jahve pedig egy fát mutatott; azt Mózes a vízbe vetette és megédesült a víz. Ott adott a népnek törvényt és jogot és ott tette próbára azt.
verso 26
Így szólott: Ha jól figyelmesen hallgatsz Istenednek, Jahvénak szavára; ha azt teszed, ami az Ő szemében egyenesnek látszik; ha parancsaira irányítod füledet és minden törvényét megőrzöd; akkor azok közül a betegségek közül, melyekkel Egyiptomot sújtottam, egyet sem vetek rád, mert Én Jahve vagyok, a te Orvosod!
verso 27
Aztán Élimbe mentek. Ott tizenkét vízforrás volt és hetven pálmafa. Itt a víz mellett tábort ütöttek.
Libros
