A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

chapter 15


Chapters:


verse #1

Akkor énekelték Jahvénak Mózes és Izráel fiai a következő dalt: Jahvénak akarok énekelni, mert igen fenséges! Lovat, lovast a tengerbe dobott.


verse #2

Erőm, zeném tárgya Jahve: szabadításommá lett! Ő az én Istenem, Kedvesnek hirdetem; Ő atyám Istene, Őt magasztalom!


verse #3

Jahve harcos, Jahve a Neve!


verse #4

A faraó kocsiit és hadseregét a tengerbe vetette; válogatott fegyverhordozóit a Sástengerbe merítette.


verse #5

A mélységek vizei fedték el őket; kövekként szálltak alá a hullámvölgyekbe.


verse #6

Jobbod, óh Jahve hatalmával dicső; jobbod, óh Jahve ellenségedet zúzza szét!


verse #7

Nagy fenségeddel kiirtod az Ellened fölkelőket; kibocsátod haragod hevét s az pozdorjaként emészti meg őket!


verse #8

Orrodnak lehellete vizeket halmozott fel, falként álltak az omlatag hullámok, a tenger szívében megmerevültek a mélység habjai.


verse #9

– Üldözőbe veszem, elérem! – mondotta az ellenség. – Zsákmányt esztek, lelkem betelik velök! Kivonom kardomat, kezem kiirtja őket.


verse #10

Kifújtad lehelletedet, a tenger elfedte őket; ólomként süllyedtek a hatalmas vizekbe.


verse #11

Ki hasonlít Hozzád, Jahve, az istenek között?! Ki hasonlít Hozzád, te szentségben dicső, magasztos tettekkel félelmetes, csodatévő?!


verse #12

Kinyújtottad kezedet: elnyeli őket a föld.


verse #13

Kegyelmesen vezetted a népet, melyet megváltottál, eljuttattad erőddel szentséged legelőjére.


verse #14

Népek hallották és megremegtek; csavaró fájdalom ragadta meg Filisztea lakóit.


verse #15

Akkor reszketni kezdtek Edom főnökei, Móáb kosait remegés fogja el, Kanaán összes lakói meginganak.


verse #16

Rémület száll reájuk és csüggedés; Kezed nagyságától megmerevedtek, mint a kő addigra, amíg néped, óh Jahve, általhalad; míg áthalad a nép, amelyet szereztél!


verse #17

Be fogod vinni őket s elülteted őket a hegyen, amelyet birtokba vettél, melyet lakhelyeddé tettél, óh Jahve; amelyet az Úrnak szentéllyé állított fel Kezed!


verse #18

Jahve örökké, vég nélkül lesz király!


verse #19

Mert amikor a faraó lova szekereivel és lovasaival a tengerbe szállott; amikor Jahve rájuk téritette a tenger habjait, Izráel fiai ellenben a tenger közepében szárazon haladtak:


verse #20

Mirjám, a próféta asszony, Áron testvére, kezébe fogta a ...asszonyok pedig körtáncban, dobokkal utána mentek.


verse #21

Mirjám megszólította őket: Énekeljetek Jahvénak, mert igen fenséges Ő! Lovat és lovasát a tengerbe merítette!


verse #22

Mózes Izráellel együtt fölkerekedett a Sás-tenger mellől és Sur pusztája felé indultak. Három napi járóföldet mentek a pusztában és nem leltek vizet.


verse #23

Eljutottak aztán Márához, de nem voltak képesek meginni Mára vizét, mert az keserű volt. Ezért kapta az a hely azt a nevet: Mára (keserű).


verse #24

Akkor a nép Mózes ellen kezdett zúgolódni: Mit igyunk?!


verse #25

Mózes Jahvéhoz kiáltott, Jahve pedig egy fát mutatott; azt Mózes a vízbe vetette és megédesült a víz. Ott adott a népnek törvényt és jogot és ott tette próbára azt.


verse #26

Így szólott: Ha jól figyelmesen hallgatsz Istenednek, Jahvénak szavára; ha azt teszed, ami az Ő szemében egyenesnek látszik; ha parancsaira irányítod füledet és minden törvényét megőrzöd; akkor azok közül a betegségek közül, melyekkel Egyiptomot sújtottam, egyet sem vetek rád, mert Én Jahve vagyok, a te Orvosod!


verse #27

Aztán Élimbe mentek. Ott tizenkét vízforrás volt és hetven pálmafa. Itt a víz mellett tábort ütöttek.

Chapters:


Books