A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

chapter 32


Chapters:


verse #1

Mikor a nép úgy látta, hogy Mózes szégyenkezve halogatja a hegyről való lejövetelt, Áronnál összegyűlt és ezt mondta neki: Kelj föl, készíts nekünk isteneket, hogy azok előttünk járjanak, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzal a férfiúval, Mózessel, aki bennünket Egyiptom földéről fölhozott!


verse #2

Áron így szólt tehát hozzájuk: Tépjétek le arany függőiteket, amelyek asszonyaitoknak, fiaitoknak és leányaitoknak fülében vannak és hozzátok el hozzám!


verse #3

Le is tépte az egész nép arany függőit, amelyek fülükben voltak és elvitték Áronhoz.


verse #4

Áron elvette kezükből az aranyat, egy bikát öntött belőle s vésővel kialakította. Azt mondták rá: Ezek a te isteneid, óh Izráel, akik téged kihoztak Egyiptom földéről!


verse #5

Mikor Áron ezt látta, oltárt épített eléje; aztán kihirdette: Holnap ünnepet ülünk Jahvénak!


verse #6

A következő napon korán keltek s égő áldozatot vittek föl, hálaáldozatokkal közeledtek; aztán leült a nép enni és inni; mikor attól fölkeltek, játszottak.


verse #7

Jahve azonban így szólt Mózeshez: Eredj alá, mert néped, melyet Egyiptom földéről fölhoztál romlásra cselekedett.


verse #8

Hamar elhajlottak az úttól, amelyet megparancsoltam nekik: öntött bikát csináltak maguknak: leborultak előtte, áldoztak neki és azt mondták: Ezek a te isteneid, óh Izráel, amelyek Egyiptom földéről kihoztak tégedet!


verse #9

Jahve azt mondta Mózesnek: Megláttam erről a népről, hogy kemény nyakú nép.


verse #10

Most hát hagyj nyugton Engem; hadd gyúljon lángra haragom ellenük, hadd pusztítsam el őket; téged ellenben nagy nemzetté teszlek!


verse #11

Erre Mózes lágyítgatni kezdte Istenének, Jahvénak Orcáját: Jahve! Mért gyúlna föl haragod néped ellen, amelyet Egyiptom földéről nagy erővel, szilárd kézzel hoztál ki?


verse #12

Mért mondanák az egyiptomiak: Bajra vitte ki őket, hogy megölje őket a hegyek közt s hogy eltörölje őket a talaj színéről. Hagyd abba heves haragodat, bánd meg a bajt, amelyet népedre hozni akartál!


verse #13

Emlékezzél meg szolgáidról, Ábrahámról, Izsákról és Izráelről, akiknek Önmagadra esküdtél meg s akiknek azt mondottad: Úgy megsokasítom magotokat, mint az ég csillagait; ezt a földet, amelyről szóltam, odaadom magotoknak, örök jogon örökölni fogják!


verse #14

Erre Jahve megbánta a bajt, amelyről szólott s nem tette meg népével.


verse #15

Mózes megfordult és lement a hegyről; a bizonyság két táblája pedig a kezében volt. Ezek mindkét oldalon tele voltak írva; innen is, onnan is írva voltak.


verse #16

A táblák Isten készítménye voltak; az írás Isten írása, a táblákba bevésve.


verse #17

Józsué meghallotta az ujjongó népnek a hangját és így szólt Mózeshez: Harci zaj van a táborban!


verse #18

De az így felelt: Nem a hősi tetteket éneklők hangja ez és nem az elnyomottaknak hangja ez; éneklők szavát hallom én!


verse #19

Mikor aztán Mózes közel ért a táborhoz és meglátta az arany bikát és a körtáncot lejtőket, fölkelt a haragja, eldobta kezéből a táblákat és összetörte őket a hegy lábánál.


verse #20

Aztán fogta a bikát, amelyet készítettek, tűzben égette meg, majd addig zúzta, amíg porrá nem lett; a port a vízbe szórta és megitatta Izráel fiaival.


verse #21

Majd Áront szólította meg Mózes: Mit tett veled ez a nép, hogy ily nagy vétek terhét hoztad reá?


verse #22

– Ne lobbanjon fel uram haragja! – felelte Áron. – Te ösmered ezt a népet, hogy a gonoszban benne ül.


verse #23

Azt mondták nekem: Készíts nekünk isteneket, hogy azok előttünk járjanak; mert nem tudjuk, hogy mi lett azzal a férfiúval, Mózessel, aki bennünket fölhozott Egyiptomból!


verse #24

Azt feleltem nekik: Akinél arany van, tépje le! S ide adták nekem! Én tűzbe vetettem s ez a bika lett belőle.


verse #25

Mikor Mózes látta, hogy neki szabadult a nép, mert Áron nyakukba hajította a gyeplőt, hogy az ellenük támadók suttogjanak róla:


verse #26

odaállott a tábor kapujába és ezt kiáltotta: Hozzám, aki Jahvéé! Összegyűltek hozzá Lévi összes fiai;


verse #27

ő meg azt mondta nekik: Így szól Jahve; Izráel Istene: Mindenki öltse derekára kardját! Menjetek oda-vissza a táborban, kaputól kapuig s ölje mindenki a testvérét, a felebarátját, a szomszédját.


verse #28

Úgy tettek Lévi fiai, ahogy Mózes mondta s a népből aznap mintegy háromezer ember esett el.


verse #29

Akkor Mózes azt mondta: Töltsétek meg ma kezeteket Jahve számára, kiki a fiáért, kiki a testvéréért, hogy áldás szálljon ma reátok!


verse #30

Másnap aztán azt mondta Mózes a népnek! Ti igen nagy vétket követtetek el! De most fölmegyek Jahvéhoz: talán kiengesztelhetem vétketekért.


verse #31

Mózes tehát visszatért Jahvéhoz és ezt mondta: Kérlek, vétkezett ez a nép! Nagy a vétke! Arany isteneket csináltak maguknak!


verse #32

Most hát bocsásd meg a vétküket! Ha nem, törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál!


verse #33

– Azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett! – felelte Jahve.


verse #34

– Most hát eredj, vezesd a népet oda, ahová mondtam neked. Angyalom előtted fog menni. De majd elmegyek egy napon s megkeresem rajtuk a vétküket!


verse #35

Jahve meg is verte a népet azért, hogy bikát csináltak, melyet Áron készített.

Chapters:


Books