A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

chapter 21


Chapters:


verse #1

A következő jogszabályokat állítsd eléjük:


verse #2

Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon; a hetedikben ingyen menjen el szabadon!


verse #3

Ha egyedül jött, egyedül menjen el (egyedül=testében); ha házas emberként jött, felesége menjen vele!


verse #4

Ha ura adott neki feleséget, s az fiakat vagy lányokat szült neki, felesége és magzatai uráéi legyenek, ő maga egyedül menjen el!


verse #5

Ha azt mondja a rabszolga: Megszerettem uramat, feleségemet és fiaimat, nem megyek szabad állapotba,


verse #6

ura vezesse őt el Istenhez, aztán vezesse az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, árral lyukassza át ura a fülét és szolgálja őt örökké!


verse #7

Ha valaki szolgálónak adja el a lányát, az ne menjen el, amiként a rabszolgák elmennek!


verse #8

Ha ura szemében nem tetszetős, miután magának szánta őt, hagyja, hogy megváltsák őt; idegen népnek eladni nincs hatalmában, hiszen hűtlenül bánt vele.


verse #9

Ha fiának szánta őt, a lányok joga szerint cselekedjék vele!


verse #10

Ha másik feleséget is vesz magának, húsrészét, ruháját, a vele való együttélést ne vonja meg tőle.


verse #11

Ha ezt a három dolgot nem teszi meg néki, menjen el ingyen, pénzfizetés nélkül!


verse #12

Az, aki férfit úgy megüt, hogy belehal, okvetlen haljon meg!


verse #13

Ha nem lesből tette s ha Isten engedte meg a kezének, adok neki olyan helyet, ahová elmenekülhet.


verse #14

Ha valaki kiforralva támad felebarátjára, hogy álnokul megölje, azt az oltártól is ragadják el, hogy megöljék!


verse #15

Ha valaki meg(veri?, üti?) atyját vagy anyját, okvetlenül haljon meg!


verse #16

Aki embert rabol és eladja vagy a kezén találják, okvetlen haljon meg!


verse #17

Aki megátkozza atyját vagy anyját, okvetlenül haljon meg!


verse #18

Ha férfiak egymással civakodnak s egyik a másikat kővel vagy ököllel megüti, de úgy, hogy nem hal meg, hanem ágynak esik;


verse #19

ha fölkél s odakünn mankóra támaszkodva jár, csak a munkája szünetjét fizesse meg és az orvossal gyógyíttassa meg.


verse #20

Ha valaki bottal megüti rabszolgáját vagy szolgálóját s az meghal keze alatt, okvetlenül büntettessék meg;


verse #21

de ha egy vagy két nap múlva fölkél, ne büntessék meg, hiszen az ő pénze van benne.


verse #22

Ha férfiak egymást cibálják és meglöknek egy terhes asszonyt, úgyhogy megszületnek a magzatok; de kár nem történik, okvetlen büntetést kapjon a tettes annyival, amennyit az asszony ura kiró rá; meg kell fizetnie, amit a bírák megállapítanak.


verse #23

Ha kár támad, lelket lélekért kell adni,


verse #24

szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;


verse #25

égést égésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért!


verse #26

Ha valaki kiüti rabszolgájának vagy szolgálójának a szemét és tönkre teszi azt, a szeméért cserében bocsássa szabadon azt.


verse #27

Ha pedig rabszolgájának vagy szolgálójának a fogát üti ki, cserében a fogáért bocsássa azt szabadon!


verse #28

Ha egy marha megöklel férfit vagy asszonyt, úgyhogy az meghal, okvetlen kövezzék meg azt a marhát, ne egyenek a húsából, de a marha gazdája ártatlan.


verse #29

Ám ha előzőleg öklelt már a marha és figyelmeztették rá a gazdáját, és az nem őrizte az állatot, úgyhogy az férfit vagy asszonyt ölt, akkor okvetlen kövezzék azt meg, de a gazdája is haljon meg!


verse #30

Ha engesztelési pénzt rónak ki rá, akkor a lelke váltságáért adjon annyit, amennyit kiróttak rá!


verse #31

Ugyanolyan jogszabály szerint járjanak el, ha fiút vagy leányt öklelt föl!


verse #32

Ha rabszolgát vagy szolgálót öklelt föl, harminc siklus ezüstöt adjon azok gazdájának s a marhát kövezzék meg!


verse #33

Ha kutat tár föl vagy kutat ás valaki s azt nem fedi be, és abba bele esik marha vagy szamár,


verse #34

a kút gazdája fizessen pénzt megtérítésül az állat gazdájának, de a dög legyen övé!


verse #35

Ha valakinek a marhája megökleli felebarátja marháját és az megdöglik, adják el az élő állatot és annak árát felezzék meg!


verse #36

Ha kitudódik, hogy a marha azelőtt is öklelős volt, és a gazdája nem őrizte, okvetlen fizessen marhát a döglött marháért, a dög azonban legyen övé!


verse #37

Ha valaki marhát vagy juhot, kecskét lop s levágja vagy eladja azt, öt barmot adjon kártérítésképpen a marháért és négy juhot vagy kecskét a lopottért!

Chapters:


Books