A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

capitolul 21


Capitole:


versetul 1

A következő jogszabályokat állítsd eléjük:


versetul 2

Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon; a hetedikben ingyen menjen el szabadon!


versetul 3

Ha egyedül jött, egyedül menjen el (egyedül=testében); ha házas emberként jött, felesége menjen vele!


versetul 4

Ha ura adott neki feleséget, s az fiakat vagy lányokat szült neki, felesége és magzatai uráéi legyenek, ő maga egyedül menjen el!


versetul 5

Ha azt mondja a rabszolga: Megszerettem uramat, feleségemet és fiaimat, nem megyek szabad állapotba,


versetul 6

ura vezesse őt el Istenhez, aztán vezesse az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, árral lyukassza át ura a fülét és szolgálja őt örökké!


versetul 7

Ha valaki szolgálónak adja el a lányát, az ne menjen el, amiként a rabszolgák elmennek!


versetul 8

Ha ura szemében nem tetszetős, miután magának szánta őt, hagyja, hogy megváltsák őt; idegen népnek eladni nincs hatalmában, hiszen hűtlenül bánt vele.


versetul 9

Ha fiának szánta őt, a lányok joga szerint cselekedjék vele!


versetul 10

Ha másik feleséget is vesz magának, húsrészét, ruháját, a vele való együttélést ne vonja meg tőle.


versetul 11

Ha ezt a három dolgot nem teszi meg néki, menjen el ingyen, pénzfizetés nélkül!


versetul 12

Az, aki férfit úgy megüt, hogy belehal, okvetlen haljon meg!


versetul 13

Ha nem lesből tette s ha Isten engedte meg a kezének, adok neki olyan helyet, ahová elmenekülhet.


versetul 14

Ha valaki kiforralva támad felebarátjára, hogy álnokul megölje, azt az oltártól is ragadják el, hogy megöljék!


versetul 15

Ha valaki meg(veri?, üti?) atyját vagy anyját, okvetlenül haljon meg!


versetul 16

Aki embert rabol és eladja vagy a kezén találják, okvetlen haljon meg!


versetul 17

Aki megátkozza atyját vagy anyját, okvetlenül haljon meg!


versetul 18

Ha férfiak egymással civakodnak s egyik a másikat kővel vagy ököllel megüti, de úgy, hogy nem hal meg, hanem ágynak esik;


versetul 19

ha fölkél s odakünn mankóra támaszkodva jár, csak a munkája szünetjét fizesse meg és az orvossal gyógyíttassa meg.


versetul 20

Ha valaki bottal megüti rabszolgáját vagy szolgálóját s az meghal keze alatt, okvetlenül büntettessék meg;


versetul 21

de ha egy vagy két nap múlva fölkél, ne büntessék meg, hiszen az ő pénze van benne.


versetul 22

Ha férfiak egymást cibálják és meglöknek egy terhes asszonyt, úgyhogy megszületnek a magzatok; de kár nem történik, okvetlen büntetést kapjon a tettes annyival, amennyit az asszony ura kiró rá; meg kell fizetnie, amit a bírák megállapítanak.


versetul 23

Ha kár támad, lelket lélekért kell adni,


versetul 24

szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;


versetul 25

égést égésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért!


versetul 26

Ha valaki kiüti rabszolgájának vagy szolgálójának a szemét és tönkre teszi azt, a szeméért cserében bocsássa szabadon azt.


versetul 27

Ha pedig rabszolgájának vagy szolgálójának a fogát üti ki, cserében a fogáért bocsássa azt szabadon!


versetul 28

Ha egy marha megöklel férfit vagy asszonyt, úgyhogy az meghal, okvetlen kövezzék meg azt a marhát, ne egyenek a húsából, de a marha gazdája ártatlan.


versetul 29

Ám ha előzőleg öklelt már a marha és figyelmeztették rá a gazdáját, és az nem őrizte az állatot, úgyhogy az férfit vagy asszonyt ölt, akkor okvetlen kövezzék azt meg, de a gazdája is haljon meg!


versetul 30

Ha engesztelési pénzt rónak ki rá, akkor a lelke váltságáért adjon annyit, amennyit kiróttak rá!


versetul 31

Ugyanolyan jogszabály szerint járjanak el, ha fiút vagy leányt öklelt föl!


versetul 32

Ha rabszolgát vagy szolgálót öklelt föl, harminc siklus ezüstöt adjon azok gazdájának s a marhát kövezzék meg!


versetul 33

Ha kutat tár föl vagy kutat ás valaki s azt nem fedi be, és abba bele esik marha vagy szamár,


versetul 34

a kút gazdája fizessen pénzt megtérítésül az állat gazdájának, de a dög legyen övé!


versetul 35

Ha valakinek a marhája megökleli felebarátja marháját és az megdöglik, adják el az élő állatot és annak árát felezzék meg!


versetul 36

Ha kitudódik, hogy a marha azelőtt is öklelős volt, és a gazdája nem őrizte, okvetlen fizessen marhát a döglött marháért, a dög azonban legyen övé!


versetul 37

Ha valaki marhát vagy juhot, kecskét lop s levágja vagy eladja azt, öt barmot adjon kártérítésképpen a marháért és négy juhot vagy kecskét a lopottért!

Capitole:


Cărți