A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

capitolul 3


Capitole:


versetul 1

Mózes ekkor ipának, Midián főpapjának, Jetrónak juhait őrizte. A juhokat elhajtotta a pusztán túl az Isten hegyére, a Hórebre.


versetul 2

Ott egy tüskebokor között tűzlángban láthatóvá lett neki Jahve angyala. Mikor ránézett, látta, hogy a tüskebokor tűzben égett s a bokor mégsem emésztődött meg.


versetul 3

– Átmegyek oda s megnézem ezt a nagyszerű látványt – gondolta Mózes. – Megnézem, mért nem ég el a tövisbokor!


versetul 4

Mikor Jahve látta, hogy Mózes átmenni készül, hogy megnézze a bokrot, Isten a tüskebokor közepéből rákiáltott: Mózes! Mózes! Az így felelt: Itt vagyok!


versetul 5

De szólt az Isten: Ide közel ne jöjj! Vesd le lábadról sarudat, mert az a hely, amelyen állasz, szent föld!


versetul 6

Majd újra szólt: Én vagyok atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, Jákóbnak Istene! Mózes erre eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.


versetul 7

– Jól láttam népem nyomorát – szólott Jahve – melyet Egyiptomban szenved; meghallottam hajcsárai miatt való kiáltozását; valóban ösmerem kínjait!


versetul 8

Leszállottam azért, hogy megmentsem az egyiptomiak kezéből, hogy fölvigyem erről a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel és mézzel folyó földre: a kanaániak, khittiek, emóriak, perizziek, khivviek, jebusziak helyére.


versetul 9

Most hát, hogy feljutott Hozzám Izráel fiainak a kiáltása s hogy láttam is a szorongatást, amellyel az egyiptomiak szorongatják őket:


versetul 10

most eredj! Elküldelek téged a faraóhoz, hogy hozd ki Egyiptomból népemet, az Izráel fiait!


versetul 11

– Ki vagyok én – mondotta Mózes az Istennek – hogy elmehetnék a faraóhoz és hogy Egyiptomból kihozhatnám népemet, Izráel fiait?!


versetul 12

– Hiszen veled leszek! – mondta az Isten. – Ez lesz számodra a jel, hogy Én küldöttelek téged: mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogják az Istent szolgálni!


versetul 13

Mózes ezt felelte az Istennek: Ha én elmegyek Izráel fiaihoz és azt mondom nekik: atyáitoknak Istene küldött engemet tihozzátok, akkor azt fogják kérdezni: Mi a neve?! mit kell akkor nekik mondanom?


versetul 14

– Vagyok, aki vagyok! – felelte Isten Mózesnek; majd ezt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engemet hozzátok!


versetul 15

Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene, JAHVE küldött engemet hozzátok. Ez az Ő Neve örökre! Így emlékeznek Róla nemzedékről nemzedékre!


versetul 16

Eredj, gyűjtsd össze Izráel véneit és mondd el nekik: Atyáitoknak Istene, JAHVE, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene láthatóvá lett nekem és ezt mondotta: Valóban meglátogattalak titeket és azt, amit Egyiptomban tettek veletek


versetul 17

és azt mondottam erre: Egyiptom földéről fölviszlek titeket a kanaániak, khittiek, emóriak, perizziek, khivviek, jebusziak földére, egy tejjel, mézzel folyó földre!


versetul 18

Majd hallgatni fognak szavadra; aztán bementek te és Izráel vénei Egyiptom királyához és ezt mondjátok neki: A héberek Istene, JAHVE találkozott velünk! Most azért hadd menjünk el három napi járóföldre a pusztába és hadd áldozzunk Istenünknek, Jahvénak.


versetul 19

Én tudom, hogy nem engedi meg nektek, hogy elmenjetek, ha csak erős karral nem!


versetul 20

De majd kinyújtom kezemet s mindenféle csapásokkal, melyeket köztük tenni fogok, megverem Egyiptomot; azután majd elenged titeket!


versetul 21

Majd kedvessé teszem ezt a népet az egyiptomiak szemében s úgy lesz, hogy amikor elmentek, nem mentek üresen!


versetul 22

Akármelyik asszony kérhet szomszédasszonyától vagy a házában időző vendégtől ezüst vagy arany ékszereket, felső ruhákat; tegyétek majd azokat fiaitokra, lányaitokra és fosszátok ki az egyiptomiakat!

Capitole:


Cărți