A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)

capitolul 4


Capitole:


versetul 1

Mózes azonban megszólalt és ezt mondta: De ha nem hisznek nekem s nem hallgatnak szavamra; ha azt mondják: Nem lett neked Jahve láthatóvá?


versetul 2

Jahve ezt mondta neki: Mi az, ami a kezedben van? – Bot! – felelte.


versetul 3

– Dobd a földre! – mondta Jahve. Mózes földre dobta és az kígyóvá lett. Mózes elfutott előle.


versetul 4

Jahve azonban így szólt Mózeshez: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg farkánál fogva! Az a markában bottá lett.


versetul 5

– Ezért majd el fogják hinni, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene láthatóvá lett neked.


versetul 6

Majd újra szól hozzá Jahve: Dugd kezedet a kebledbe! s Mózes keblébe dugta a kezét. Amikor kihúzta, olyan poklos lett az, mint a hó.


versetul 7

– Dugd kezedet ismét a kebledbe! – szólt Jahve. Mikor Mózes újra a keblébe dugta a kezét s kihúzta kebléből, ismét olyan lett, az, mind a húsa máshol.


versetul 8

– Úgy lesz majd – szólt Jahve – hogy ha nem hisznek neked és nem hallgatnak rád az első jelre, hinni fognak erre az utóbbira!


versetul 9

És ha nem fognak hinni erre a két jelre s nem hallgatnak szavadra, végy a folyam vízéből, öntsd azt a szárazra s a víz, amelyet a folyamból vettél, vérré lesz a szárazon.


versetul 10

– Kérlek, Uram – mondta Mózes Jahvénak – nem vagyok én a szó embere; nem voltam ezelőtt sem és azóta sem, mióta beszélsz szolgáddal, mert nehezen nyílik a szájam és nehezen forog a nyelvem.


versetul 11

– Ki adta a szájat az embernek? – kérdezte tőle Jahve – Ki teszi az embert némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Vajjon nem Én-e, Jahve?!


versetul 12

Most hát eredj el! Én majd szájaddal leszek és megtanítalak arra, amit mondanod kell.


versetul 13

– Kérlek, Uram – szólt Mózes – küldd azt, akit küldhetsz!


versetul 14

Erre fölgyulladt Jahve haragja Mózes ellen és így szólt: Nincs itt a testvéred, Áron, a lévita?! Tudom, hogy milyen ékesen szóló. Ő is éppen útban van, hogy véled találkozzék s amikor meglát téged, szívből fog örülni.


versetul 15

Beszélj hát vele és tedd a szavakat szájába; Én meg a te szájaddal és az ő szájával leszek s megtanítalak titeket arra, amit tennetek kell.


versetul 16

Ő helyetted fog beszélni a néphez; ő lesz a te szájad, te meg neki istenévé leszesz.


versetul 17

Vedd kezedbe ezt a botot, mellyel a jeleket fogod tenni!


versetul 18

Mózes elment s visszatért ipához, Jetróhoz (Jeter). El kell mennem; vissza kell térnem testvéreimhez, akik Egyiptomban vannak. Látnom kell, hogy vajjon élnek-e még. – Eredj békességgel! – monda Jetró Mózesnek.


versetul 19

Jahve meg így szólt Mózeshez Midiánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok a férfiak, akik lelkedre törtek.


versetul 20

Mózes aztán fogta feleségét és fiait, szamárra ültette őket és visszatért Egyiptom földére. Kezébe fogta Mózes az Isten botját is.


versetul 21

Mialatt Mózes visszatérőben volt Egyiptomba, Jahve így szólott hozzá: Láss utána, hogy a faraó előtt tedd meg mindazokat a csodákat, amelyeket kezedbe adtam. Én azonban megerősítem a faraó szívét, úgyhogy nem fogja elbocsátani a népet.


versetul 22

Mond a faraónak: Így szól Jahve: Izráel az Én elsőszülött fiam!


versetul 23

Azt mondom neked: bocsásd el fiaimat, hadd szolgáljon nekem! Ha pedig vonakodni fogsz őt elbocsátani, Én megölöm a te elsőszülött fiadat!


versetul 24

Történt az úton egy fogadóban, hogy Jahve rája támadt s már-már megölte őt. (Igyekezett megölni őt; rajta volt, hogy megölje őt.)


versetul 25

Ekkor Cippóra megfogott egy kőkést és levágta fiának előbőrét; aztán megütötte vele Mózes lábát és azt mondta: Hiszen vér-vőlegényem vagy te!


versetul 26

Ekkor megerőtlenülve elhagyta őt. Akkor mondta Cippóra a körülmetélésre vonatkoztatva: Vérvőlegény!


versetul 27

Jahve megszólította Áront: Eredj a pusztába Mózes elé! Áron elment s mikor az Isten hegyén találkozott vele, megcsókolta.


versetul 28

Mózes elbeszélte Áronnak Jahve minden szavát, melyekkel elküldötte őt és mind a jeleket, amelyeket megparancsolt neki.


versetul 29

Mózes és Áron aztán elmentek és összegyűjtötték Izráel fiainak összes véneit.


versetul 30

Áron aztán elmondotta mindazokat a dolgokat, amelyeket Jahve Mózesnek mondott és a nép szeme láttára megtette a jeleket.


versetul 31

A nép hitt. Amikor pedig meghallották, hogy Jahve meglátogatta Izráel fiait és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és a földre borultak.

Capitole:


Cărți