A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
4. fejezet
1. vers
Mózes azonban megszólalt és ezt mondta: De ha nem hisznek nekem s nem hallgatnak szavamra; ha azt mondják: Nem lett neked Jahve láthatóvá?
2. vers
Jahve ezt mondta neki: Mi az, ami a kezedben van? – Bot! – felelte.
3. vers
– Dobd a földre! – mondta Jahve. Mózes földre dobta és az kígyóvá lett. Mózes elfutott előle.
4. vers
Jahve azonban így szólt Mózeshez: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg farkánál fogva! Az a markában bottá lett.
5. vers
– Ezért majd el fogják hinni, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene láthatóvá lett neked.
6. vers
Majd újra szól hozzá Jahve: Dugd kezedet a kebledbe! s Mózes keblébe dugta a kezét. Amikor kihúzta, olyan poklos lett az, mint a hó.
7. vers
– Dugd kezedet ismét a kebledbe! – szólt Jahve. Mikor Mózes újra a keblébe dugta a kezét s kihúzta kebléből, ismét olyan lett, az, mind a húsa máshol.
8. vers
– Úgy lesz majd – szólt Jahve – hogy ha nem hisznek neked és nem hallgatnak rád az első jelre, hinni fognak erre az utóbbira!
9. vers
És ha nem fognak hinni erre a két jelre s nem hallgatnak szavadra, végy a folyam vízéből, öntsd azt a szárazra s a víz, amelyet a folyamból vettél, vérré lesz a szárazon.
10. vers
– Kérlek, Uram – mondta Mózes Jahvénak – nem vagyok én a szó embere; nem voltam ezelőtt sem és azóta sem, mióta beszélsz szolgáddal, mert nehezen nyílik a szájam és nehezen forog a nyelvem.
11. vers
– Ki adta a szájat az embernek? – kérdezte tőle Jahve – Ki teszi az embert némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Vajjon nem Én-e, Jahve?!
12. vers
Most hát eredj el! Én majd szájaddal leszek és megtanítalak arra, amit mondanod kell.
13. vers
– Kérlek, Uram – szólt Mózes – küldd azt, akit küldhetsz!
14. vers
Erre fölgyulladt Jahve haragja Mózes ellen és így szólt: Nincs itt a testvéred, Áron, a lévita?! Tudom, hogy milyen ékesen szóló. Ő is éppen útban van, hogy véled találkozzék s amikor meglát téged, szívből fog örülni.
15. vers
Beszélj hát vele és tedd a szavakat szájába; Én meg a te szájaddal és az ő szájával leszek s megtanítalak titeket arra, amit tennetek kell.
16. vers
Ő helyetted fog beszélni a néphez; ő lesz a te szájad, te meg neki istenévé leszesz.
17. vers
Vedd kezedbe ezt a botot, mellyel a jeleket fogod tenni!
18. vers
Mózes elment s visszatért ipához, Jetróhoz (Jeter). El kell mennem; vissza kell térnem testvéreimhez, akik Egyiptomban vannak. Látnom kell, hogy vajjon élnek-e még. – Eredj békességgel! – monda Jetró Mózesnek.
19. vers
Jahve meg így szólt Mózeshez Midiánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok a férfiak, akik lelkedre törtek.
20. vers
Mózes aztán fogta feleségét és fiait, szamárra ültette őket és visszatért Egyiptom földére. Kezébe fogta Mózes az Isten botját is.
21. vers
Mialatt Mózes visszatérőben volt Egyiptomba, Jahve így szólott hozzá: Láss utána, hogy a faraó előtt tedd meg mindazokat a csodákat, amelyeket kezedbe adtam. Én azonban megerősítem a faraó szívét, úgyhogy nem fogja elbocsátani a népet.
22. vers
Mond a faraónak: Így szól Jahve: Izráel az Én elsőszülött fiam!
23. vers
Azt mondom neked: bocsásd el fiaimat, hadd szolgáljon nekem! Ha pedig vonakodni fogsz őt elbocsátani, Én megölöm a te elsőszülött fiadat!
24. vers
Történt az úton egy fogadóban, hogy Jahve rája támadt s már-már megölte őt. (Igyekezett megölni őt; rajta volt, hogy megölje őt.)
25. vers
Ekkor Cippóra megfogott egy kőkést és levágta fiának előbőrét; aztán megütötte vele Mózes lábát és azt mondta: Hiszen vér-vőlegényem vagy te!
26. vers
Ekkor megerőtlenülve elhagyta őt. Akkor mondta Cippóra a körülmetélésre vonatkoztatva: Vérvőlegény!
27. vers
Jahve megszólította Áront: Eredj a pusztába Mózes elé! Áron elment s mikor az Isten hegyén találkozott vele, megcsókolta.
28. vers
Mózes elbeszélte Áronnak Jahve minden szavát, melyekkel elküldötte őt és mind a jeleket, amelyeket megparancsolt neki.
29. vers
Mózes és Áron aztán elmentek és összegyűjtötték Izráel fiainak összes véneit.
30. vers
Áron aztán elmondotta mindazokat a dolgokat, amelyeket Jahve Mózesnek mondott és a nép szeme láttára megtette a jeleket.
31. vers
A nép hitt. Amikor pedig meghallották, hogy Jahve meglátogatta Izráel fiait és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és a földre borultak.
Könyvek
