A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
2. fejezet
1. vers
Egy lévi házából való férfi elment és feleségül vette Lévinek egy lányát.
2. vers
Az asszony fogant, fiat szült és amikor látta, hogy szép a gyermek, három hónapig rejtegette.
3. vers
Amikor már nem tudta rejtegetni, vett neki egy sásból font ládát, azt bekente szurokkal és kátránnyal, beletette a magzatot és kihelyezte a folyam sásos partjára.
4. vers
A fiú nénje messziről kiállott, hogy megtudja, mit tesznek vele.
5. vers
A faraó leánya lement a folyamhoz fürödni, meglátta a sás között a ládát, elküldte érte szolgálóját és elhozatta.
6. vers
Mikor kinyitotta, meglátta a gyermeket, egy síró fiút talált. Megszánta és azt mondta: A héberek magzatai közül való!
7. vers
Ekkor a gyermek nénje így szólt a faraó leányához: Elmenjek és hozzak néked egy dajkát a héberek közül, hogy táplálja neked a gyermeket?!
8. vers
Faraó leánya így szólt hozzá: Eredj! Elment a leány és elhívta a gyermek anyját.
9. vers
A faraó lánya így szólt hozzá: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd őt nekem; majd megadom béredet! Az asszony elvitte és szoptatta a gyermeket.
10. vers
Mikor a gyermek megnőtt, elvitte a faraó leányához és annak fiává lett. Az Mózes névvel nevezte el; azt mondta: azért, mert vízből húztam ki őt.
11. vers
Abban az időben, amikor Mózes felnőtt, történt, hogy kiment testvéreihez és látta azok robotolását; látta, hogy egy egyiptomi férfi hogy vert egy hébert az ő testvérei közül.
12. vers
Erre, arra fordult s mikor látta, hogy egy férfi sincs ott, leütötte az egyiptomit s elásta őt a futóhomokban.
13. vers
Másnap is kiment és két marakodó héber embert látott. Azt mondta a vétkesnek: Mért vered felebarátodat?!
14. vers
Az így felelt: Ki tett téged fejedelemmé és ítélőbíróvá rajtunk?! Azért kérded, hogy engem is megölj, mint megölted az egyiptomit. Mózes megijedt; arra gondolt: mégiscsak kitudódott a dolog!
15. vers
Mikor a faraó megtudta a dolgot, Mózest kerestette, hogy megölesse. Mózes azonban elfutott a faraó elől és Midián földén telepedett le. Ott leült egy kútnál.
16. vers
Midián főpapjának hét leánya volt; ezek odajöttek, merítettek és megtöltötték a vályukat, hogy apjuk juhait megitassák.
17. vers
Odajöttek azonban a pásztorok is és elkergették őket. Ekkor azonban fölkelt Mózes, segítségükre ment és megitatta juhaikat.
18. vers
Mikor azok hazaértek atyjukhoz, Reguélhez, az megkérdezte: miért jöttetek ma olyan hamar haza?
19. vers
Így feleltek: Egy egyiptomi férfi kimentett minket a pásztorok kezéből, sőt még ő maga merített nekünk s megitatta a juhokat.
20. vers
– De hát hol van ő? – kérdezte az apa a lányokat – Miért hagytátok ott azt az embert, hívjátok ide, hadd vacsorázzék meg!
21. vers
Mózesnek kedve támadt e férfiúnál telepedni le s az leányát, Cipporát adta Mózesnek.
22. vers
Mikor fiat szült, azt Gersom névvel nevezte el, mert azt gondolta: Jövevény voltam idegen földön!
23. vers
E sok idő eltelte alatt meghalt az egyiptomi király. Izráel fiai pedig sóhajtoztak és kiáltottak a szolgálat miatt s a szolgaságból segélykiáltásuk fölhatolt Istenhez.
24. vers
Zokogásukat Isten meghallotta és megemlékezett szövetségéről, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött.
25. vers
Isten rátekintett Izráel fiaira és ezt tudtukra adta.
Könyvek
