A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
10. fejezet
1. vers
– Menj be a faraóhoz – mondotta Jahve Mózesnek – mert Én nehezítettem meg szívét és szolgáinak szívét, hogy véghez vigyem e jeleimet köztük,
2. vers
és hogy elmondhasd fiad és unokád fülébe azt, amivel Egyiptomban erőmet megmutattam s azokat a jeleket, amelyeket (közéjük helyeztem) közöttük cselekedtem, hogy megtudjátok, hogy Én Jahve vagyok.
3. vers
Mózes és Áron bementek hát a faraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól a héberek Istene, Jahve: Meddig vonakodol Előttem megalázkodni? Bocsásd el népemet, hadd szolgáljon Nekem!
4. vers
Ha pedig vonakodol elbocsátani népemet, holnap sáskát viszek határaidta,
5. vers
úgyhogy elfedik a föld színét és nem lehet majd látni a földet. Megeszik majd azt, ami megmaradt; azt, ami megmenekült, ami megmaradt nektek a jégeső után. Meg fognak enni minden fát, amely nektek a mezőn nőtt.
6. vers
Meg fognak telni velök házaid és összes szolgáidnak házai, az összes egyiptomiak házai. Ilyet nem láttak apáid, sem nagyapáid azóta, hogy ezen a talajon laknak mind a mai napig. Aztán megfordult és kiment a faraó elül.
7. vers
A faraó szolgái szóltak ekkor neki: Meddig lesz ez az ember kelepce a számunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hadd szolgáljanak Istenüknek, Jahvénak! Még mindig nem tudod, hogy Egyiptom elvész?!
8. vers
Mózest és Áront visszavitték a faraóhoz és ez így szólt hozzájuk: Menjetek el, szolgáljatok Isteneteknek, Jahvénak! De hát kik is mennek el?!
9. vers
– Ifjainkkal, öregeinkkel megyünk együtt – felelte Mózes – fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal, marháinkkal megyünk, mert Jahve ünnepét fogjuk ülni.
10. vers
De a faraó így szólt hozzájuk: Úgy legyen Jahve veletek, ahogy Én titeket gyermekeitekkel együtt elengedlek! Látjátok, hogy valami gonosz szándék van előttetek!
11. vers
Így nem mehettek; menjetek ti felnőttek, ti szolgáljátok Jahvét, mert hiszen ezt keresitek! S ezzel a faraó elűzte őket színe elől.
12. vers
Ekkor Jahve így szól Mózeshez: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földére, hogy a sáskák fölvonuljanak Egyiptom földére s megegyék a földnek minden zöldségét, mindent, ami a jégesőből megmaradt!
13. vers
Ekkor Mózes kinyújtotta botját Egyiptom földére s Jahve hajtotta egész nap és egész éjjel a keleti szelet és reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat.
14. vers
Feljött a sáska Egyiptom egész földére s letelepedett Egyiptom egész határán, igen súlyos volt a csapás, úgyhogy nem volt ilyen sáskajárás azelőtt és nem lesz ilyen azután sem.
15. vers
Elborították a földnek egész színét; elsötétült az ország; megették a földnek minden veteményét, a fáknak minden gyümölcsét, amelyet meghagyott a jégeső. A mező veteményein, a fákon nem maradt semmi zöld Egyiptom egész földén.
16. vers
A faraó sietve kereste a Mózessel és Áronnal való találkozást. – Vétkeztem – mondotta – a ti Istenetek, Jahve ellen és ellenetek!
17. vers
Csak most egyszer bocsásd meg vétkemet és könyörögjetek értem Istenetekhez, Jahvéhoz, hogy csak ezt a halált elfordítsa tőlem!
18. vers
Mózes kiment a faraótól és könyörgött Jahvéhoz.
19. vers
Jahve igen erős nyugati széllé változtatta a szelet; elvitte a sáskákat és a Sás-tengerbe (Vörös tenger) taszította őket. Egyiptom egész területén nem maradt egyetlen sáska sem!
20. vers
Jahve azonban megerősítette a faraó szívét és nem bocsátotta el Izráel fiait.
21. vers
Ekkor így szólt Jahve Mózeshez: Nyújtsd ki kezedet az égre, hadd legyen olyan sötétség Egyiptom földén, hogy azt tapintani lehessen!
22. vers
Mózes ki is nyújtotta kezét az égre s három napig Egyiptom egész földére a legsötétebb homály ült.
23. vers
Senki sem látta a másikat; három napig senki sem kelt föl a helyéről; de Izráel minden fiának világosság volt a hajlékában.
24. vers
A faraó hívatta Mózest és azt mondta: Menjetek, szolgáljatok Jahvénak! Csak nyájatokat és csordáitokat hagyjátok itt; gyermekeitek is menjenek veletek!
25. vers
– Még te is kell hogy adj kezünkbe véres és égő áldozatra valót, hogy ezeket elkészíthessük Istenünknek, Jahvénak – mondotta Mózes.
26. vers
– Állataink is velünk jönnek, egy pata sem marad itt, mert abból kell vennünk azt, amivel Istenünknek, Jahvénak szolgálunk; nem tudjuk, mennyivel kell szolgálnunk Jahvét, míg oda nem érünk.
27. vers
Jahve azonban megerősítette a faraó szívét s nem akarta elbocsátani őket.
28. vers
Azt mondta a faraó Mózesnek: Eredj el tőlem! Vigyázz magadra! Újra ne lássad arcomat, mert amely napon meglátod arcomat, meghalsz!
29. vers
Mózes ezt felelte: Ahogy mondottad: nem fogom még egyszer látni arcodat!
Könyvek
