A Kivonulás könyve (Mózes második könyve)
11. fejezet
1. vers
– Még egy csapást hozok rá faraóra és Egyiptomra – mondotta Jahve Mózesnek – azután el fog bocsátani titeket innen és amikor elbocsát, űzni, kergetni fog titeket innen!
2. vers
Mondd hát fülébe a népnek, hogy kérjen kiki a szomszédjától, minden asszony a szomszédasszonyától ezüst és arany tárgyakat.
3. vers
Jahve kedvessé tette a népet az egyiptomiak szemében; Mózes is igen nagy ember volt Egyiptom földén a faraó szolgáinak szemében és a nép szemében.
4. vers
Mózes szólt aztán a néphez: Ezt mondja Jahve: Éjfélkor kimegyek az egyiptomiak közé
5. vers
és Egyiptom földén megölök minden elsőszülöttet a faraó elsőszülöttétől, aki trónján ül, a szolgálónak elsőszülöttéig, aki a kézimalom mögött ül és a barmok elsőszülöttéig.
6. vers
Egyiptom egész földén nagy kiáltozás lesz, amilyen nem volt és amilyen nem lesz újra.
7. vers
Izráel fiai közül senkire még eb sem fogja nyelvét kiölteni, sem ember, sem barom ellen, hogy megtudjátok, hogy Jahve különbséget tesz Egyiptom és Izráel között.
8. vers
Majd lejönnek hozzám összes itt levő szolgáid, meghajolnak előttem és azt mondják: Menj ki te s az egész nép, amely nyomodban van és csak azután fogok én kimenni! Aztán izzó haraggal kiment a faraó elől.
9. vers
Jahve így szólott Mózeshez: A faraó nem fog rátok hallgatni, hogy jeleim megsokasodjanak Egyiptom földén.
10. vers
Mózes és Áron megtették mind e jeleket a faraó előtt; de Jahve megerősítette a faraó szívét, hogy országából ki ne engedje Izráel fiait.
Könyvek
